Orbis pictus – város-(fotó)-történet - Budapesti Negyed 5. (1997. tavasz)

A MEGÁLLÍTOTT PILLANAT - KREILISHEIM GYÖRGY 1OO éves a fényképezés

Évtizedekig maradt uralmon a Disderi által megteremtett hazug fényképészeti irány, és a fényképészet művészi hírét, amit a fényképészet hőskorának szereplői oly sok fáradsággal építettek fel, teljesen rombadöntötte. De a nagyszámú fényképező amatőr egyre jobban megtisztítja a közönség ízlését. Egyesületekbe szervezkednek, kiállításokat rendeznek, és ezen a réven kialakul egy új, természetesebb fényképészeti ízlés. Magyarországon is a Photo-Glub megalakulását nyomon követte számos hasonló egyesület alapítása Budapesten és a vidéken. Sok házi kiállítás után már a 90-es években is, 1902-ben nyilvános fényképkiállításokat rendeznek Budapesten és Székesfehérvárott. 1904-ben nagyszabású fényképészeti szemle indul meg Kohlman Artúr szerkesztésében, „Az Amatőr" címmel. 1905-ben pedig megalakul, gróf Esterházy Mihály támogatásával, a Magyar Amatőrök Országos Szövetsége. A korai magyar amatőrök között feltűnően nagyszámban szerepelnek nők és középiskolás diákok. A Szövetség első alelnöke is nő: OkolicsányiKuthy Dezsőné. A nagyrészt fiatal amatőrök mind szívvel lélekkel az új fényképészeti irányokat támogatják. Tóth Béla, az író és amatőrfényképész, a „Pesti Hírlap" és „Az Amatőr" hasábjain élesen támadja a megcsontosodott szakfényképészeket, és felállítja három híres pontját: „1. Dinamittal kell felrobbantani a hivatásos fényképészek ősi műterem berendezését; ama bizonyos svájci ház- meg pálmaliget háttereket, a görög oszlopokat, az urnába omló függönyöket, a trónusokat és a tiroli hidacskákat, mert ez a miljő hazug... 2. Nem szabad felebarátunkat az objektív előtt ama hagyományos „festői" és merev állásokba kényszeríteni... nem kell többé kőember. 3. Pusztuljon az embergyilkos retouche. Embergyilkos azért, mert a képből kiöli a legfőbbet: az embert; az ami megmarad, csak lárva." A megváltozott ízlésnek a hivatásos fényképészek végül kénytelenek engedni. Dührkoop, hamburgi szakfényképész az első, aki ki meri mondani, hogy tanulni kell az amatőröktől. Sutba dobja a díszleteket, és műtermét valódi bútorokkal rendezi be. így, ebben a természetesebb környezetben, természetesebb beállításokban és túlzott retusálás nélkül készíti el képeit. Magyarországon a Dührkoop iskola egyik legkiválóbb követője Székely Aladár, akinek sok kitűnő Ady-fényképet köszönhetünk. Az utóbbi három évtizedben kialakult fényképészeti ízlés mértéktartó, és nem igyekszik utánozni semmilyen festészeti irányt, hanem pusztán fényképészeti hatásokkal akar sikert elérni.