Orbis pictus – város-(fotó)-történet - Budapesti Negyed 5. (1997. tavasz)
KÉPÍRÓK VILÁGA - VARGA KATALIN Egyszer és azóta sem
vagy szövetkezet létrehozása jelentett volna, valamint a szakképzés és a rendszeres kapcsolattartás fórumainak megteremtése (értekezletek, erős szaksajtó), azonban egyik téren sem történt változás. Közös cselekvés helyett reménytelen viták tárgyát képezte pl. a fényképészet mint tevékenység definiálása. Ha iparosnak minősítették őket, a művészeti motívumok clsikkadásától kellett tartaniok, míg ha „csak" művészként ismerték el őket, akkor az iparos lét szervezettségének előnyeit kellett feladniok. Elgondolkodtató tény, hogy a jelentős fővárosi fényképészek közül 1890-ben Goszleth István, Koller Károly, Kozmata Ferenc, Strelisky Lipót és Szerdahelyi Mór műtermének volt a budapesti Kereskedelmi és Váltótörvényszéknél cégbejegyzése. 1892-ben Mertens és Társa, 1894-ben Divald Károly fiai és Ellinger Illés, 1896-ban Mai és Szigeti, Mai és Társa csatlakozott hozzájuk. 16 Magyarországon 1875-től kellett a cégbíróságnál bejelentkezni, addig a céhes szabályok voltak érvényben. A nagymúltú cégek, mint Klösz Györgyé vagy Mai Manóé, és még sorolhatnánk neveseket vagy kevésbé híreseket, csak azért működhettek bejegyzés nélkül, mert a fényképészet az 1859. december 20-i Kaiserliches Patent szerint szabad iparnak számított, és elegendő volt a cég egyszerű bejelentése. Az 1884-ben jóváhagyott ipartörvény is csak a fényképészek szerzői jogairól intézkedett, tehát 1920-ig hivatásszerűen bárki fényképezhetett, aki meg tudott élni belőle. A kiállítás rendezőinek kedvező elbírálását bizonyára motiválta az a tény is, hogy a pályázók egyike, Forché Román, a kiállítási csoportbizottságban a XV. csoport előadója volt. 17 Hogy a csoportosan fellépőkön túl akadtak-c még pályázók, nem tudjuk, mivel a kiállítás levéltári anyaga, kevés kivétellel, 1956-ban elégett. Tény azonban, hogy a főváros nyolc, szakmailag és anyagilag is legjelentősebbnek számító fotográfusa e döntést követően megalkotta a Fényképészek Szövetkezetét, amely ezzel jelentős jogosítványhoz jutott. A rendezőség ugyanis leszögezte: „A kiállítás látogatására vonatkozó szabályzat 6. §-a értelmében a kiállítási tárgyak lerajzolása v. fényképezése csak a kiállító beleegyezésével és az igazgatóság engedélyével szabad. A fényképészeti szakba vágó munkák teljesítése tekintetében az országos bizottság elnöke a kiállítás XV. csoportjának javaslatára 8 székesfővárosi fényképésznek a kiállítás egész tartalmára kizárólagossági jogot adott. Ezen jogért a fényképészek szövetkezete egyenként 1500-1500 forintot fizetett a XV. csoport külön csarnokának építési költségeihez való hozzájárulásképpen. Ezen egyezménnyel az amatőr fényképészeknek azon joga, miszerint a kiállítási igazgatóság külön engedélye alapján kézi gépekkel saját céljaikra és a sokszorosítási célzat kizárásával felvételeket eszkö16. Levéltári anyag nem lévén erre az időszakra, a budapesti Cím- és állt Német Imrével, a kiállítás igazgatójával, valamint Falk lakjegyzékek 1890 és 1896 közötti cégbejegyzési rovatára Zsigmonddal, a csoport elnökével. (Fényképészeti Fítesítő alapozom ezt az állítást. 1894. június, 6. sz. 49-51. old.) 1895 júliusában persze már íz. Forché Román, saját bevallása szerint, bensőséges viszonyban Müller Béla volt az igazgató.
