Orbis pictus – város-(fotó)-történet - Budapesti Negyed 5. (1997. tavasz)

KÉPÍRÓK VILÁGA - VARGA KATALIN Egyszer és azóta sem

hetné egy műcörténeti múzeum alapjait, a látogatók pedig becses emlékkel távozhat­nak a pavilonból. A csarnokba szóló cse­kély belépő ellenében mód lenne a fény­képészet gyakorlására is. Veress elképzelése a fotográfusok fe­gyelmezett összefogására épült, bár azt maga is érezte, hogy a szakmában uralkodó közönyösség miatt a kiállítás költségeit pusztán közadakozásból nem lehet előte­remteni. Úgy vélte, hogy mindenekelőtt létre kellene hozniok egy kb. százfős orszá­gos egyesületet vagy szövetkezetet, amely talán elő tudja teremteni a szükséges pénz­alapot, némi állami kölcsön segítségével. 4 Mintegy válaszul, Forché Román hiva­talos felhívást és tájékoztatást tett közzé, melyben tudatta, hogy az 1885. évi riasztó kiállítási viszonyokkal szemben — ahol je­lentéktelen iparcikkek között szorongtak — a fényképészek cz alkalommal tágas, műteremmel és mellékhelyiségekkel ellá­tott külön osztályt kapnak, mivel a szakma még nem elég tőkeerős saját csarnok fel­építéséhez. E területen, tekintettel a ki­állítás nemzeti voltára, kizárólag Magyar­országon készült képeket mutathatnak bc. A fővárosi kollégáknak a portrékészítést, a vidékieknek a népviseleti és a tájfelvéte­leket ajánlotta figyelmébe. 5 Veress Fe­rencnek írott válaszában Forché támogatta az országos kongresszus megszervezését, abban a reményben, hogy ott kellő össze­fogással végre megalakíthatnak egy orszá­gos egyesületet, valamint egy szakiskolát. 6 Júliusban Veress Ferenc újabb levelet intézett a szerkesztőséghez, amelyben a következőket írta: „A Fényképész szövet­kezetet azért volna nagyon jó minél hama­rább életbe léptetni, hogy mint egy erős test a maga méltósága szerént, képvisel­hetné magát művei által az ezredéves kiállításon. Aztán, a szövetkezet az önálló pavilon érdekében is hathatósabban mű­ködhetne... míg így olyanok vagyunk, mint akol és pásztor nélkül szétszóródott juhok hazánkban... amint egymás baján, úgy nem törődünk a közügyekkel; nem ismerjük egymást, hogy teljes bizalommal s valódi szeretettel viselkedhetnénk egymás iránt, hogy ismeretcink által egymást támogat­hatnánk, hogy sanyarú körülmények kö­zött egymáson mint szerető édes testvérek segíthetnénk... Ebben, mindnyájan, mint a szép és valódi jó iránt szomjazó vándorok a központból, Budapestről várjuk fakadni az enyhítő forrást." Októberben a lévai Kalmár J., mint aki türelmét vesztette a meddő spekulációk miatt, energikus, már-már provokatív ja­vaslatot tett. 1895. január 3-ra hívják össze a fényképészek kongresszusát, melynek rendező bizottságában kapjon helyet: Kalmár J., Forché Román, Neumann Ignác és Szigeti J. A tanácskozásnak négy téma­kört jelölt meg: a fényképészek egyleté­nek megalakítása, helyzetük javítása, szak­iskolájuk felállítása és a millenniumi ün­nepségek idején követendő magatartásuk kialakítása. 8 Az idő rövidsége miatt a hig­4. Fényképészeti Értesítő 1894.3. sz. 19. old. s. A bejelentő íveket Forché Román műtermébe (V., Harmincad u. 4.) kellett visszaküldeni. {Fényképészeti Értesítő1894. május, 5. sz. l.old.; június, 6. sz. 49-51. old.) 6. Fényképészeti Értesítő 1894. május, 5. sz. 37-40. old. 7. Uo. 1894. július, 7. sz. 60-62. old.

Next

/
Oldalképek
Tartalom