Orbis pictus – város-(fotó)-történet - Budapesti Negyed 5. (1997. tavasz)

KÉPÍRÓK VILÁGA - KINCSES KÁROLY A Maison Européenne de la Photographie és a Magyar Fotográfusok Háza

valcolt, azaz mestertől-mesterig járva vándorolt Európában. Így töltött hősünk is két évet Grazban, Leopold Bude műtermében, miközben magánúton leérettségizett. Haza jőve Budapestre, az ekkor már a Harmincad utcában önállósult Koller tanár műtermébe került laboránsnak. Csekély nyolc évi tanulás után, 1878-ban lett Mai Manó önálló fényképésszé. Társult Békéi özvegyével, és Mai és Társa néven nyitottak műtermet. Ez akkoriban jobbára úgy ment, hogy az egyik társ adta a műtermet, a felszerelést, a másik meg csinálta a dolgot. Nos, ekkor még Mai volt a másik. A Vilmos császár út és Andrássy út sarkán, egy üres telken álló kis műteremházban dolgoztak 1882-ig, amikor is menniük kellett, mert ide épült az ún. Saxlehner patika-ház. Hogy nem gürcölt hiába, az bizonyítja, hogy 1885-ben már három-négy segéddel dolgozott, ő maga lett a főnök. Egyik asszisztense Kozmann Gusztáv, később maga is műtermes fényképész. Elsősorban a felső középosztály portréit, műtermi képeit készítették, de korai riportjellegű felvételei is maradtak, így az 1889-es véderő javaslat elleni tüntetésről, Kossuth Lajos temetéséről (1894), Kossuth Ferencről (1894). 1903-ban Bartók Bélát is fényképezte. 1885-ben alapító tagja volt a Fényképész Ifjak Önképző és Segély Egyletének. Egyik kezdeményezője a Magyar Fényképészek Országos Szövetségének. 1896-ban aztán a Fényképészek Asztaltár2. Ez a szövetség jelentette meg A Fény című folyóiratot, melynek szerkesztősége Mai műtermében, a Nagymező utca 20-ban működött. saságának is elnökévé választották, ami nem kívülről, felülről adományozott titulus volt, hanem a szakma igazi elismerése, megbecsülése. Pedig Klösz György, Erdélyi Mór, Divald Károly, Weinwurm Antal, Goszleth István, Strelisky Sándor, Uher Ödön, Kozmata Ferenc sem akárkik ebben az időben. Mai, hogy tökéletesítse tudását, beutazta Németországot, Olaszországot, Franciaországot. Gyakorlati tapasztalatai mellett elméleti képzettsége is jelentős volt. 1894-ben építette többemeletes műtermét a Nagymező utca 20-ban, a Fővárosi Orfeummal átellenben. E műtermével párhuzamosan működtette korábbi műtermét a Váci körút 14. sz. alatt, az Andrássy úttal szemben, Mai és Társa néven. Itt Szigeti volt a társa. Kitüntetései késői verzóinak teljes felületét betöltötték. Szakirodalmi működéséért a Wiener Photographische Gesellschaft-tól kapott kitüntetést, ezüstérmet nyert Székesfehérváron 1879-ben, Triesztben 1882-ben. Az 1885-ben Budapesten rendezett Országos Kiállításon gyermekfelvételeivel keltett feltűnést. A Millenniumi Kiállításon zsűritag volt, ugyanakkor királyi elismerést és állami ezüst érmet nyert. Szigetivel közösen a kiállítás fényképészeti szakmunkáinak ellátására alakult Fényképészeti Szövetkezet egyik tagja is volt.

4 Párizsban a világkiállításon 1900-ban aranyéremmel honorálták képeit. Összesen tizenkét kiállításon vett részt, a fentieken kívül még Brüsszelben 3. Csak érdekesség, csemege, hogy ez lett később Angelo első budapesti műterme. 4. Bővebben erről lásd Varga Katalin: Fgyszer és ozóto sem című tanulmányát ugyanitt.