Orbis pictus – város-(fotó)-történet - Budapesti Negyed 5. (1997. tavasz)

KÉPÍRÓK VILÁGA - KINCSES KÁROLY A Maison Européenne de la Photographie és a Magyar Fotográfusok Háza

adásul még most is ott áll a helyén Mai Manó császári és királyi udvari fényképész gyönyörű műteremháza a VI., Nagymező utca 20. szám alatt. Kevés olyan európai város van, ahol ehhez fogható módon épségben megmaradt volna egy még a múlt században épült fényképész-műteremház, annak minden tartozékával, három napfényműteremmel, gazdagon díszített várószobával, homlokzatán a fényképezés és a festészet allegorikus alakjaival. Értéke ez Budapestnek, a magyar építészetnek, a magyar fotográfiának. Értéke, mely egy kis ideig sokba kerül, aztán pedig bőven meghozhatja a helyreállítására költött summát. Úgy gondoltuk hát néhányan, hogy ezt a párját ritkítóan érdekes és értékes épületet megpróbáljuk szépen lassan, fokozatosan eredeti funkciójának megfelelően helyreállítani, és eredeti funkciójához méltóan használni. Ehhez segítséget ígértek a fővárostól, a VI. kerülettől, a kultuszminisztériumból, a Műemlékfelügyelőségtől, a ház ügye mellé felsorakozott a szakma nagy része is, tehát minden reményünk megvan rá, hogy a fél évszázadnál is régebbi utópiát, miszerint legyen ez a ház a Magyar Fotográfusok Háza, megvalósíthassuk. Az épület első gazdája, Mai Manó, császári és királyi udvari fényképész (1855-1917) Ha csak annyit írnánk Mai úrról, hogy fényképészmester, szakíró, a maga korában a gyermekfényképezés egyik legjobb hazai képviselője, 1885-től udvari fényképész, még nem sokat mondtunk volna, hiszen a maga korában féltucatnyi magyar fényképészről lehetett ugyanezt állítani. De ha azt is hozzátesszük, hogy alapítója és főszerkesztője volt A Fény című lapnak, amely 1906-ban indult, s máig felülmúlhatatlan etalonja fényképészeti szaksajtónknak, akkor már állítottunk Mairól valamit, s ha megtoldjuk azzal, hogy a maga korában a szakmán belül az egyik legnagyobb szaktekintély, akire még a konkurens műtermek fényképészei is felnéztek, érthetővé válik a kibontakozó Mai-kultusz. Apja dr. Mai Henrik (1809- ?) bölcseleti és orvosdoktor főreáliskolai tanár volt Budán, aki a későbbiekben saját intézetet nyitott. Mikor 1879-ben nyugalomba vonult, könyvtárából másik fia, Mai Ignác antikváriumot nyitott Budapesten. Ebből lett később a többek által ismert Mai Henrik és Fiai Orvosi Könyvkiadó, mely az 1920-as években főleg magyar szerzők pszichiátriai könyveit adta ki. Apja keresete nem volt nagy, anyja meghalt, ezért Mai Manó kimaradt a gimnáziumból, s már 14 évesen inas volt Kalmár Péter Andrássy úti fényképésznél, miközben esténként rajziskolába járt. Megható történet is kerekedhetne ebből, ha nem tudnánk, hogy anyagi gondok sem ekkor, sem később nem gyötörték a kis Manót, amit, ha más nem is, a Budapest szívében felépített nagy műteremháza okvetlenül alátámaszt. Később a Borsos és Koller cégnél tanult, ahol a cég egyik beltagja Borsos József, az ismert biedermeier festőből lett fényképész, a másik professzor Koller Károly, ugyancsak neves mester, akiktől volt mit tanulni. De mindez nem volt elég e korban. Ha valaki adott magára valamicskét, külföldön is tökéletesítette tudását,