Budapest, a kávéváros - Budapesti Negyed 12-13. (1996. nyár-ősz)

HELYEK ÉS TÖRTÉNET - SCHWEITZER GÁBOR Lapok az Abbázia kávéház történetéhez

már nem a letünőfélben lévő régi jó táblabíró világ megtestesítője, miként volt Eötvös Károly, hanem egy másféle közeg, a fővárosi, azon belül is terézvárosi, liberális-demokrata kispolgárság politikailag öntudatosodó hírnöke. (Az elkövetkező új időket mintha a kávéház 1912-es nagy átalakítása során a szaksajtó is megsejtette volna: „A patriarchális összejövetelek kávéházából egy fényben ragyogó, finom Ízlésű kultúrhely bontakozott ki."

44 Vázsonyi az 1905-ös képviselőválasztásokon Hieronymi Károly belügyminiszterrel szemben szállt ringbe a terézvárosi mandátumért. Az Abbázia kártyaszobája volt a sikeres választási küzdelem „intern vezérkari irodája és a billiárd-asztalokon lelkes kortesbeszédeket tartottak."

45 Az Abbázia kávéház azonban nemcsak a korteshadjáratok idején jutott szerephez a politikus Vázsonyi életében. Felesége emlékirataiban olvashatjuk, hogy „a Demokrata Kör minden mulatsága az Abbázia-kávéházban végződött. Egyáltalában akárhol voltunk esténként abban az időben, nem lehetett hazamenni uram, anélkül, hogy az Abbáziába be ne tértünk volna." Még politikai ellenfelei - miként Apponyi Albert - is elismerték jelentékenységét, hiszen mégiscsak eljutott a miniszteri bársonyszékig, ám pártja számára már nem futotta az elismerő szavakból: „... a demokrata párt nem lépte túl az érvényesülés terén budapesti külvárosi születési helyének határait, 43. Krúdy Gyula: Szent Terézia utcái (1926). In: Pesti album. Bp., 1985. 333-334. p. 44. Intérim, 1912. július 15.18. p. 45. Ballá Vilmos: 4 kávéforrás. Bp., 1927.162. p. 46 Vázsonyi Vilmosné: Az én uram. Bp., é.n., 111. p. Közli: Erki ezeken kívül csak nagyon sporadice tudott itt-ott egy-egy mandátumot hódítani." Vázsonyi Vilmos pályája mégis jelképez valamit, hiszen megteremtette a politikai nagykorúság határát átlépő fővárosi kispolgár ethoszát. Eötvös Károlyhoz hasonlóan azonban Vázsonyi sem tudta elkerülni, hogy ne vonuljon be a kabaré-történelembe. A Nagy Endre-féle Modern Színpad 1911. november 3-án tűzte műsorára „Buchinger és Vázsonyi" című, úgymond „aktuális tréfa"-ját. Talán nem haragudtak érte az érintettek. Az 1930-as években az Abbázia kávéházban márványtábla állításával tisztelegtek Eötvös Károly és Vázsonyi Vilmos - letűnt korok letűnt hősei emlékének. „A demokrata újságírók ... főként az Abbáziakávéházba jártak..." - legalábbis Róna Lajos emlékezéseiben. Noha az Abbázia hírlapírói a mai olvasó számra talán nem olyan ismerősek, mint mondjuk a New-York törzsvendégei, egy-két „híresség" azért mégiscsak befordult az Oktogon jeles kávéházába. Ide jártak-a teljesség igénye nélkül -A Polgárc. lap szerkesztői, itt volt a tekintélyes Pesti Hírlap törzsasztala, egy ideig a Miklós Andor-féle Az Est szerkesztői is látogatták, és meg-megfordultak z Magyar Hírlap és Purjesz Lajos lapja, a Világ zsurnalisztái is. Edit: /. m. 45. p. 47 Apponyi Albert: Emlékiratai. Második kötet (1899-1906) Bp, 1934.111-112. p. 48. Róna Lajos: 30 év az újságíróyályán. Bp, 1930. II. 607. p.