Budapest, a kávéváros - Budapesti Negyed 12-13. (1996. nyár-ősz)

A KÁVÉHÁZ MINT „AKARAT ÉS KÉPZET" - SÁNTA GÁBOR „Vigasztal, ápol és eltakar"

A költő és a halál a kávéházban Abafáji Fáy Dezső rajza, 1935 Bevilaqua Borsody Béla-Mazsáry Béla: Pest-budai kávéházak. Kávé és kávésmesterség 1535-1935. Bp., 1935.1. 520. p. „»... a teremtmény kibújik ... kényszerhelyzetéből és a Semmivel létesít alkalmi, érzéki kapcsolatot...« " ban, Krúdy Gyula szemléletesen mutatja be írásaiban e helyek hírhedt panoptikumát. Az Asszonyságok dijának egyik hősében e gyanús társaságok jellegzetes alakját formázta meg: „Henrik tipikus pesti fiatalember volt, aki sohasem volt otthon, a kávéházba címeztette a leveleit, és a márkőrtől tanult életművészetet s bölcsességet; otthon mindig unatkozott Henrik, legfeljebb a sportlapokat olvasta el, és mélyen sértette, hogy Natália nem értett sem a lovakhoz, sem a turfcsalásokhoz, nem érdekelték a történetek, amelyeket a kávéházból hozott magával ..." A Mit látott Vak Béla Szerelemben és Bánatban című regényében pedig mintha ennek a Henriknek a társaságát mutatta volna be Krúdy. E művében különösen sötét színekkel festi le az egyik ilyen éjjeli kávéház, a San Francisco törzsközönségét. Az odajárók mindegyikének „...hosszú haja volt, amelyet vastagon pomádézott vagy felborzolt. Mindegyik azt hitte, hogy ő találta fel a puskaport, rettentő komolyan és nagyhangon beszéltek, egymást leordították, kicsúfolták, minden nőről ocsmányságot beszéltek, a legnagyobb disznóságokat sugdosták a magukhoz való nők fülébe, arcpirító nyugalommal tárgyalták meg a nők ballépéseit... Ó, milyen ocsmányok voltak, midőn szellemeskedtek, midőn ők magukat híresebb embernek gondolták, mint akár a polgármester. Pedig a kávéházon túl legfeljebb a hordár köszönt nekik, mert adósaik voltak..."

46 45. Krúdy Gyula: Asszonyságok díja. In: Pesti nőrabló. Bp., 1978. 466. p. (S.a.r.: Barta András.) 46. Krúdy Gyula : Mit látott Vak Béla Szerelemben és Bánatban. In: Aranyidő. Bp., 1978.121. p. (S.a.r.: Barta András.)