Budapest, a kávéváros - Budapesti Negyed 12-13. (1996. nyár-ősz)

NŐK A KÁVÉHÁZBAN - NAGY BEÁTA Nők a kávésok és a kávéházi alkalmazottak között

fosztott országban a főváros kecsegtette az embereket, és különösen a nőket a munkába állás legnagyobb esélyével. Sok volt hát a női munkaerő, főleg a fiatal nő, hiszen az emancipációs mozgalom szándékainak ellenére a női munkavállalók a képzetlen fiatal lányok közül kerültek ki, akik - többségükben igen korai - házasságkötésükig voltak kenyérkeresők. A nyugat-európai tendenciákkal ellentétesen Magyarországon egyre növekvő arányban jelentek meg a munkásnők körében a férjezettek." Bár jelentékenyen nőtt a férjes asszonyok munkavállalása, ez kevéssé vonatkozott a kávéházi és vendéglői alkalmazottakra; a növekedés leggyakrabban a gyári munkások körében volt megfigyelhető. Cikkek sora foglalkozott a dolgozó nők térnyerésével, dicsérve helytállásukat, hazaszeretetüket, ám 1916 táján a női munkavállalás már problémaként is kezdett megfogalmazódni. Az írások méltatták a nők helytállását, de szerzőik kifejezésre juttatták abbéli reményüket is, hogy az elfoglalt pozíciókat a nők át fogják adni a háborúból hazatérő férfiaknak. „A férfi eddig ott látta maga mögött, mint kisegítőt, az asszonyi munkát, most azonban ott látja maga mellett, mint versenytársat, ki veszedelmes tud lenni kisigényűségével és szívósságával... Eleinte, amikor még a nők elhelyezkedése a munkaszolgálatban csak sporadikus volt, azzal vigasztalták magukat az emberek, hogy hiszen az egész háború csak múló természetű. Elmúlik a háborúval, hiszen a háborúval együtt született. Ma azonban már egész világos, hogy a nők h. Nagy Beáta: Nök keresőtevékenysége Budapesten a 20. század elsőidében. In: Férfiuwlom..., 155-175. p. az elfoglalt pozíciókat nem fogják föl. • „12 adni. Ennél jóval ironikusabban és keserűbben fogalmazott A Alcímű feminista újság: „A dús háborús táplálkozás úgy látszik oly izmossá fejlesztette az erős (értsd: jól fizetett) fizikai munkára „alkalmatlan" nőt, hogy legújabban már bérkocsis, sőt mészárossegéd is lehet. Reméljük, hogy a nők itt annyira tudatára ébrednek majd fizikumuk és munkaképességük értékének, hogy a háború után óvakodni fognak a »gyenge nő«-ről regélt legendákkal őket visszaszorítani a gyönge nők szervezetének annyira megfelelő malterhordás, igavonás vagy nagymosás kizárólagos művelésének területére." II. Nők a kávéházakban Több csoportját is meg kell különböztetni a pesti kávéházakban felbukkanó nőknek: a legkézenfekvőbb a vendégek és az alkalmazottak (esetleg tulajdonosok) csoportjainak különválasztása. Komoly megvetést és meg nem értést kellett elviselniük a kávéházat látogató nőknek, hiszen mit keres egy „rendes" nő a kávéházban, miért ott találkozik ismerőseivel. A korabeli publicisztika nem burkolt megvetéssel szólt azon asszonyokról, akik családjuk gondozása, vagyis a nő „igazi hivatásának" betöltése helyett ellátogattak valamely kávéházba. „Ezek a fiatal »naccsagák«, akik szépek akarnak lenni, hódítóak és démonian elegánsak, hogy amikor beiz Csaba: Új asszonyok. Új Idők, 1918.1. 224. p. iUM1916.l.5.p.