Budapest, a kávéváros - Budapesti Negyed 12-13. (1996. nyár-ősz)

NŐK A KÁVÉHÁZBAN - VARGA ÉVA Hölgyközönség a pesti kávéházakban

Steinklopfer Liselott, a budai cukrászmester berlini énekesnővé lett lánya és Holtéi Felix berlini újságíró szerelmi románcát meséli el, nem fukarkodván a kortörténeti érdekességekkel. Egyebek közt felvillant egy konkurens szituációt a hősnő apja, Steinklopfer Joachim „Hús lemonádé" nevű cukrászata és a vele szemben frissen megnyílt kávéterem közt. A kávétermet Schönberg Sebastian, Steinklopferék egykori cukrászinasa nyitotta meg „újmódi üveges verandával, fapallóval, Argand lámpásokkal." Ide kezdett átszokni a „józan polgári elem", míg a gárdista urak Pestre jártak a Három Dobutcai kerti szalonba, mely a korabeli német színház művészeinek törzshelye volt. E helyeken a nők elsősorban színésznők - megjelenése természetes dolognak számított. Azonban asszonyok és lányok esetében mindenképpen illendő volt kíséretnek is jelen lennie. Még a kapuit csak jóval ezután megnyitó 52 Hangliban sem jelenhetett meg nő kíséret nélkül. Ballá Vilmos A kávéforrás című munkájában erről a következőket írja: „Egyedül érkező nőnemű látogatót nem szolgálnak ki. E szigorú alaptörvény nem ismer kivételt, bármilyen »finoman néz is ki« a hölgy. Megtörténik egy ízben, hogy valamely miniszteri tanácsosnak holmi ap51. Argand Aimé, francia technikus (Genf, 1755—Anglia, 1803.) Argand féle lángzók: a bél egy cső alakú üres hengert alkot, melyhez o levegő kívül és belül hozzáfér. A lángra üveghenger került, mely légáramot hozott létre. Az égés élénk és füstmentes volt. Révai Hagy Lexikona. II. köt. Bp., 1911.57. p. alapján. 52. Hangli: 1876-tól működik a pesti Duna-parton a legendás kávéház, hatalmas terasszal és különleges panorámával a folyóra és a budai hegyekre. Névadó tulajdonosa korábban Deák Ferenc osztrák származású, de magyarul is folyékonyan beszélő szobapincére. A kávéház fénykorát a múlt század végéig élte. ró komissziója akad a Biztosítónál, a méltóságos asszony pedig előre megy a kioszkba és leül egy asztalhoz, amely mellől épp föl keltek a vendégek, amire a pincér az asztalt egyszerűen kiemeli. Az úrinő könnyezve panaszkodik néhány perccel később érkező férjének, aki szörnyen fölháborodik, de végül kénytelen elfogadni a kávés bocsánatkérő magyarázását." A kávéházban kísérővel való megjelenés szokása századunk első évtizedében már kevéssé számít áthághatatlan szabálynak. A korszakban keletkezett és az ekkor játszódó regények mindenesetre arról győznek meg, hogy bizonyos körökben természetes dolognak számított már az első háborút közvetlen megelőzően is a „független nő" társasági, kávéházi megjelenése. Ám eltekintve az értelmiségi és művészféle társaságoktól, a hölgyek körében általában is egyre népszerűbb intézmény lett a kávéház. A nők első lépései a kávéházi terek tömeges megostromlására a századfordulón történtek. Ekkoriban ennek két bevett polgári módja a kávéházi hölgytermekben való időzés, valamint az ún. hölgyórák voltak. Ezek az összejövetelek jellegükben és szimbólum-értékükben is eltértek a nők egyéb kávéházi megjelenéseitől, amikor Hangi, a tulajdonos visszavonulásakor három darab három emeletes budai bérház tulajdonosa volt. A kávéházi teret a tulajdonos az odajáró közönség társadalmi helyzete szerinti övezetekre osztotta. Külön helye volt a főnemességnek, az istállótulajdonosoknak, a minisztereknek, a magasrangú tiszteknek és a tőzsdéseknek. Délutánonként külön szakaszuk volt az odajáró hölgyeknek is. (Ballá Vilmos: /. m. és Bevilaquo—AAazsáry: /. m. alapján.) 53. Ballá Vilmos: /. m. 110 p.