Budapest, a kávéváros - Budapesti Negyed 12-13. (1996. nyár-ősz)

NŐK A KÁVÉHÁZBAN - VARGA ÉVA Hölgyközönség a pesti kávéházakban

ban , stb.) A kávéház otthonossága iránti igény a rossz és az idők során nem kellő mértékben javuló lakásviszonyok miatt egyre jelentősebbé vált. E tekintetben a kávéház úgy működött, mint a polgárlakás úriszobája. Ide vonultak el a férfiak dohányozni, diskurálni, iszogatni és nem utolsó sorban kártyázni vagy más társasjátékot játszani. Az otthonosság érzését nagy mértékben növelte a napi sajtó hozzáférhetősége. Az úriszoba jelleget figyelembevéve nem csodálható a felzúdulás, mely a századfordulón és azt követően a nők kávéházi megjelenését kísérte. Pedig mindez igen hagyománytisztelő módon történt. „Ha az urak úriszobát rendeznek be maguknak a kávéházban, akkor mi áthelyezzük oda a szalont" - mondták az asszonyok, s lássuk be, ez igen szerény és a polgári ízlést alapjaiban nem borzoló lépés volt. A megütközést nem is annyira a térfoglalás, mint inkább az váltotta ki, hogy az asszonyok tömegesen elhagyták a négy fallal körülzárt szentélyt, ahová bezárva lenni korábban hivatásuk volt. A célzottan kávéháztörténettel foglalkog zó írások, de más munkák (interjúk, memoárok stb.) kávéházakra vonatkozó utalásai is kevés anyagot szolgáltatnak a kávéházakba járó női közönséggel kapcsolatban. A témán belül elsősorban az irodalmi-művészeti, vagy a tudományos és a politikai élet szereplőinek törzshelyeiről olvashatunk, ám a polgári kávéházak közönségéről 6 Ballá Vilmos: /. m. 57-60. p. i. Gyáni Gábor: Polgári otthon és enteriőr Budapesten. In: Polgári lakáskultúra a századfordulón. (Összeáll. Hanák Péter) Bp., 1992.45-46. p. kevés szó esik. Nem csodálható, ha a kávéházba járó nőkre vonatkozó adatok még ennél is csekélyebb mértékben állnak rendelkezésünkre. Ezért első lépésben a szépirodalom felé fordulunk, speciális társadalomtörténeti forrásként kezeljük a regényt, a novellát, a verset. A kávéház mint szimbólum /. A kisváros és a kisvárosi nő a kávéházban A kávéház a korszak irodalmában - és talán nem túlzás állítanunk, a közgondolkodásában is - a városiasság egyik fontos szimbóluma. A századfordulón és a századelőn keletkezett többé-kevésbé szépirodalmi igényű munkáknak tipikus motívuma a nagyváros-kisváros, Budapest-vidék szembeállítás. A probléma megjelenik a mára már kevéssé olvasott szerzők elfeledett opuszaiban éppúgy, mint Babitsnál, Kosztolányinál, Heltainál. A két településtípus egymással ellentétbe állított pólusai jellegzetes értékítéletekkel kapcsolódnak össze, s ezt az adott mű keltekezési idején kívül a szerző személyes attitűdjei határozzák meg. A korszakra és szerzőre jellemző értékstruktúrában nem csupán mint a társasági élet jellegzetes színtere, hanem mint az adott településtípus életének szimbóluma tűnik fel a kávéház, vendéglő, kaszinó, kocsma.

9 Természetesen ugyanilyen jelképes értékű, hogy megjelenik-e ezekben a terekben a női közönség, és ha 8. így Ballá: /. m.; Bevilaqua Borsody Béla—Mazsáry Béla: Pest-budai kávéházak. Kávé és kávésmesterség 1535-1935. Bp., 1935.; Konrádyné Gálos Magda (Szerk.): A Newyorktóla Hungánáig. Bp., 1965. stb.