Budapest, a kávéváros - Budapesti Negyed 12-13. (1996. nyár-ősz)

A KÁVÉHÁZ MINT „AKARAT ÉS KÉPZET" - SÁNTA GÁBOR „Vigasztal, ápol és eltakar"

Mulató társaság a Deák kávéházban 1910 Szántó András gyűjteménye „... a századforduló embere inkább a kávéház nyújtotta örömöket élvezte, mintsem azon kesergett, hogy miért is jár oda nap mint nap. " világítási kellemetlenségekkel megáldott helyek állnak rendelkezésre. Ezek semmi esetre sem Európába illő állapotok." A kávéházaknak ezt az Agai Adolf méltányolta, már-már családias légkörét a figyelmes kiszolgálás egészen bensőségessé tehette a törzsvendégek számára. Gerő Ödön írja, hogy „ha a vendég két napig a kávéházba jár, a főpincér már a nevét is tudja, a pártállását is sejti, s az újságok elsejének az illető párt közlönyét hozza." Bródy Sándor pedig szinte ódát zeng a fővárosi pincérekről: „Ami pedig a pesti pincéreket illeti - bevallom, ez az én gyengém -, nincs az a kanonoki fizetésű párisi pincér, aki felérne velük. Emberismerők és mindig jóakaratúak, nem pénzvágyóak, és 33 Szabó István Andor: Az úriember (A jó társaság szabályai.) Bp., é.n. 203-204. p. 34. Gerő Ödön: /. m. 43. p.