Budapest, a kávéváros - Budapesti Negyed 12-13. (1996. nyár-ősz)

A KÁVÉHÁZ MINT „AKARAT ÉS KÉPZET" - SÁNTA GÁBOR „Vigasztal, ápol és eltakar"

hőse is: „...az emberek Pesten milyen szomorú otthonokban laknak. Sötét lakások, nagy házbérek; gond és szegénység: ez jut a legtöbb embernek... Ezért van az, hogy Budapesten van a legtöbb kávéház a vilá»18 gon... Molnár Ferenc már negyed századdal korábban erről cikkezett. Szerinte a kávéházba járás - pontosabban mindaz, amit alatta mi, magyarok értünk: a kávézás, az újságolvasás, a beszélgetés, a kártya, a biliárd - valójában nem ok, hanem okozat. A budapesti polgárság szegénységének következménye. „A szegény középosztály csak aludni jár haza. Otthont senki sem csinál magának. Néhány ezer gazdag család az egész publikuma a berendezőnek meg a kárpitosnak. A kávéház vigasztal, ápol és eltakar." (Kiemelés tőlem - S.G.) Heltai Jenő ugyanerről ír a Kávéházi elégia című költeményének egyik versszakában: „Oh, Rettenetes, áfra kórház, Ahol mű-bársony és mű-máix>ány Fogadja azt, ki hajléktalan-árván Beténfereg. Itt meggyógyul a sok beteg, Elkeseredett pária, Ki a hitelbe hozott kávéhoz A sült galambot várja. Itta melegben és a füstben, Melytől kicsordul a szemedből a könyű, Feledni és vigasztalódni könnyű!" Molnár Ferenc szerint azonban a kávéház — ez a „cifra kórház", ahogy Heltai ne17. Krúdy Gyula: Rezeda Kázmér szép élete. (Regény a szép Budapestről.) In: Utazósok a vörös postakocsin. II. Bp., 1977. 48. p. (S.a.r. Barta András.) vezte - csak kendőzi az alapvető problémát, nem oldja meg. „És a kávéháznak ez a palliativ hatása, ez a nyomorcsillapító szerepe az, ami kínosan árt a lelki élet fejlődésének. A férfijellem itt a kávéházban fejlődik. (...) Német családok fiainál, még azoknál is, akik a legnagyobb világvárosokban laknak, elképzelhetetlen az az életmód, amit a legjobb és legtisztességesebb pesti családok fiai folytatnak. (...) Hogy a munkától, az európai értelemben vett intenzív munkától elszoktak, azt most már viselnünk kell, amíg új generáció nem jön. De hogy a lelki életük, a morális felfogásuk, az emberekkel való bánásmódjuk, a pénzzel való elbánásuk ilyen rettenetesen magán viselje annak a bélyegét, hogy a szüleiknek nem volt otthonuk, társaságuk, hogy kénytelenek voltak lemondani a finnyásságról a társaságuk megválasztásában a kávéház miatt, ahol könnyen kötődik az ismeretség, ahol tanyázik minden gaz és ártó eleme ennek a szélhámosokkal amúgy is nagyon ellátott városnak, ez keserű." Mindennek pedig a középosztály szegénysége az elsőrendű oka, hangsúlyozza írásában többször is Molnár Ferenc, aki annak a századfordulós fiatal értelmiségi nemzedéknek volt közismert képviselője, amely, Hanák Péter szavaival, „elfordult a haszonelvű liberális értékrendtől, helyette esztétikai kultúrát, művészi megújhodást kívánt, s az életmód totális reformját hirdette »19 meg. Mint láttuk, Molnárokhoz hasonlóan Pásztor Mihály is elkeserítőnek, már-már 18 Móricz Zsigmond: Jobb mint otthon. In: Móricz Isigmond regényei és elbeszélései. Bp., 1963. 612. p. (S.a.r. Erdős Magda.)