Budapest, a kávéváros - Budapesti Negyed 12-13. (1996. nyár-ősz)

A KÁVÉHÁZ MINT „AKARAT ÉS KÉPZET" - SÁNTA GÁBOR „Vigasztal, ápol és eltakar"

Erről a szembetűnő igényről ír századunk első évtizedében Pásztor Mihály is. A különböző statisztikák láttán döbbenten állapítja meg, hogy számadatokkal is bizonyíthatóan „nincs az a zugutcája a magyar fővárosnak, melynek kávéháza vagy kávémérése ne lenne. Kávéház van mindenütt, az Andrássy úton épp úgy, mint a kültelkeken. Egyik fényesebb, a másik kevésbé fényűző, de arra szolgál mindenik, hogy kényelmet adjon a maga publikumának. És ez a töméntelenül sok kávéház - kevés Budapest közönségének. Kevés máris, pedig még nincs is idegenforgalmunk. Kevés, legalábbis az tetszik ki a főváros statisztikai jelentéseiből. A statisztika szerint ugyanis esztendőről esztendőre 3-600 újabb kávéházat és kávémérést nyitnak meg, az igaz, hogy az új kávéházak 60-80 százalékát becsukják."

9 Állítását Pásztor Mihály, kézzelfogható példaként, a könyve megjelenése előtti esztendő adataival szemlélteti. Eszerint 1908-ban 398 kávéház illetve kávémérés nyílt, amiből 349-et be is csuktak az év végéig. A csődök nagy számát a szerző azzal magyarázza, hogy ezeket az intézményeket komoly hitelekből nyitják, amely hiteleket aztán a tulajdonosok, az esetek nagy részében, nem tudják visszafizetni. Hogy évről évre mégis újabb és újabb kávéházak várják vendégeiket, mindennek eilenére bizonyítja, hogy a kávéház, a fokozott igény iáttán, változatlanul jövedelmező üzletnek tűnik sokak számára. 9 Pásztor Mihály: Cifra nyomorúság. Bp., é.n. [1909], 71. p. A mára már közhellyé koptatott „cifra nyomorúság" meghatározás nagy vaiószínűséggel Csiky Gergely azonos című színmüvére A kávéház e közkedveltségének oka Kóbor Tamás megfigyelése szerint - az, hogy a kávéház a legelnézőbb közintézmény. Benne - szemben a vendéglőkkel és a kocsmákkal, ahol fogyasztani kell -, elegendő egyetlen kávét rendelni ahhoz, hogy bárki egész nap elüldögélhessen az újságok mellett. (Feltéve, ha minimálisan rendezett az öltözéke.) Ez az egy fekete szinte mindenki által megfizethető belépődíj a szabad idő kulturált eltöltéséhez. Ez utóbbit, illetve a társadalmi különbségek kiegyenlítése iránti felfokozott vágyat véli a kávéházba járás legfőbb magyarázatának Kóbor Tamás. A szociológiai tényezőket és pszichológiai okokat szem előtt tartva, a kávéházakat olyan intézményeknek tekinti, amelyek akaratlanul is a jólét differenciálódásából adódó feszültségeket oldják. Még ha csupán látszólag is, a kávéházban - a megfizetett „belépődíj" révén - mindenki egyenlő; újságolvasásra, kártyázásra vagy éppen a biliárd használatára bárkinek lehetősége és joga van. Ezt nevezi Gerő Ödön kávéházi demokráciánk. Erre az egyenlőségre pedig mindkettőjük szerint mérhetetlen igény van koruk Budapestjének társadalmában. Kóbor Tamás az Andrássy úttal szemlélteti elméletét. Szerinte az elegáns sugárút „a polgári eleganciának szimbóluma lett, és az elegancia vágya, mint a polgárság fölött álló osztály attribútuma, ellenállhatatlanul csábít az utánzásra. És az úrhatnámságnak ez az utánzó ösztöne ragad lefelé is. vezethető vissza. Az 1881-ben írt Cifra nyomorúság Csiky egyik legnépszerűbb munkája volt. Színműve címét talán Erdélyi János 1843-ban írt azonos című verséből kölcsönözte az író.