Budapest, a kávéváros - Budapesti Negyed 12-13. (1996. nyár-ősz)

HELYEK ÉS TÖRTÉNET - SALY NOÉMI A Krisztinaváros és a Philadelphia

oldali pártok sorain belül. E „vendéglátásellenes" hangnak bőven találjuk nyomait a korabeli sajtóban. A Nemzeti Parasztpárt nagyalakú képes hetilapja, a Képes Világ így ír 1945. május 25-iki számában: „Valódi tejeskávét mérnek a kávéházakban. Isszák is buzgón azok, akik ráérnek kávéházazni és a feketepiacnak hála, nem vágódnak hanyatt az áraktól. Honnan van a kávésoknak tejük? (...) Nyilván igazuk is van, azt már az új demokráciában is olvashattuk, hogy »Budapest a kávéházak varosa«, de azt még nem, hogy a gyermekeké."

1 Ugyancsak ebben a számban írják: „Szívhezszóló riportocskát olvashattunk az egyik délutáni lapban. Espresso nyílt az Andrássy úton és ebben hat »elsovonalbeli uriasszony« szolgál ki. Ez már igen! Úriasszony is, elsővonalbeli is - óriási! Éljen az ezeregyedik pesti espresso! Éljen az újságíró, akinek ilyen elsővonalbeli képzetei vannak a demokráciáról. Elsővonalbeli úriember lehet." Rohamosan szaporodtak a különféle támadások az újonnan megnyílt kávézók ellen. A támadások egy része közönséges fizikai erőszak volt, felheccelt vagy meggyőződéses fiatalok járták a presszókat, és molesztálták a vendégeket, különféle jelszavakat mázoltak a kirakatablakokra. A Nemzeti Parasztpárt lapjában, a Kossuth Népében ugyancsak májusban jelent meg egy írás, amely a következőképpen jellemzi a pesti presszókat: „nehéz, fojtogató füst borul a kis helyiségekre. Apró asztalok és székek állnak szorosan egymás mellett. Az emberek összepréselődve 1. repes % 1945. május 25. 2. ÜO. szoronganak. Vörösre és szőkére festett hajú nők észbontó tekintettel merednek a türelmes levegőbe. (...) A pincérek és pincérnők sürögnek-forognak (...) kibírhatatlanná válik a füst (...) Kilépek az utcára és elvakít a későtavaszi napfény. Az úton robogó autók, a járdán katonák, siető munkások. A házak düledező falai komoran merednek az ég felé, üzletek felszakított redőnyei, feltépett járdatestek és törmelékhegyek emlékeztetnek az alig elmúlt háború borzalmaira és figyelmeztetnek kötelességeinkre. Még orromban érzem a divatos bárespresso rossz levegőjét. Furcsa fogalmaik vannak egyeseknek a szabadságról."

3 Ez a denunciáló, érzelmekre ható sajtókampány nem is maradt eredmény nélkül. Egyre-másra tartották a razziákat a vendéglátóhelyeken, ahol természetesen bőven volt bűnöző, feketéző vendég is. De hát a purista társadalomjavító gőztől elvakított újságírók úgy hitték, hogy a bűnözés oka az eszpresszó. A Magyar Nemzet 1945. augusztus 4-én írta: „A politikai rendőrség csütörtökön a kora esti órákban villámrazziát tartott több divatos eszpresszóban, többek között végiglátogatták a My Dear, Kiskék Duna, Eax, Savarin, Presto, Revue, Pikkász és Pampám espresszókat." A jelzett helyekről emberek tucatjait állították elő, akiknél külföldi pénzt, aranyat találtak. A kimondottan eszpresszóellenes hangulatnak engedve a fővárosi törvényhatóság visszavonta az iparengedélyt számos kávéháztulajdonostól, eszpresszóstól. 3. /fossurfí Wépe, 1945. mórus 18. 4. Magyor Nemzet, 1945. augusztus 4.