Budapest, a kávéváros - Budapesti Negyed 12-13. (1996. nyár-ősz)

HELYEK ÉS TÖRTÉNET - SALY NOÉMI A Krisztinaváros és a Philadelphia

Eszpresszók 1945 és 1957 között* BODOR FERENC A második világháború hatalmas pusztítást okozott a főváros vendéglátásában. Az eszpresszók szinte az ostrom megindulásáig működtek, s különféle tiltó rendelkezésektől sújtva ugyan, de nyitva voltak a harcok megindulásáig. 1944 őszéig a közelgő vihar előszelétől űzetve a lehetséges nyitvatartási időn belül zsúfolásig telve voltak az akkori idők jellegzetes figuráival, feketézőkkel, hamis papírokkal bujkálókkal, menekültekkel. Az ostrom elején gyorsan lehúzták a redőnyt, esetleg csak a katonalovakat engedték be, ezek éhségükben a székek, pamlagok kárpitját rágcsálták, hogy lassan sort kerítsenek a bútorokra is. Természetesen a modern, funkcionalista csőbútorok nem ízlettek a négylábúaknak. Nincsenek pontos adatok a pusztítás mértékéről. Egy 1945 márciusi újságcikk arról ad hírt, hogy a hónap végéig 42 vendéglátóhely nyitotta meg kapuit. Ezekben jobbára egytálételeket kínáltak. A magántőke természetesen a történelmi változások első perceiben elbizonytalanodott, nem tudta, hogy mit hoz számára az új rend: a demokrácia. Az első nyilatkozatok a piacélénkítés és a gazdaság helyreállítása céljából bátorították a magánvállalkozókat, a kereskedelmet. A „kiskereskedő a demokrácia támasza", és ehhez hasonló jelszavakkal próbálták előcsalogatni a magántőkét. Ebbe beletartozott a vendéglős, az eszpresszótulajdonos is. Minden világégés után van egy nagy kiengedés, a nagy fellazulás ideje, a „jó, hogy ezt megúsztuk" hangulata. A fővárosban a házak újjáépítése, a romok eltakarítása mellett megkezdődött a vendéglátás újjáélesztése is. Ez természetesen indulatokat, ellenérzéseket szült, elsősorban a bal-