Budapest, a kávéváros - Budapesti Negyed 12-13. (1996. nyár-ősz)

HELYEK ÉS TÖRTÉNET - SALY NOÉMI A Krisztinaváros és a Philadelphia

torok kékeszöld színre voltak pácolva, a fém díszítések, a fűtőtest burkolatai, a tü­körkeretek, a lámpák ezüst színe „intim úriszoba jelleget" adtak az óriási helyiség­nek. Nehezen lehet meghatározni ezt a „kávéházi stílust". A faanyag természetel­lenes, kék és zöld színekre való pácolása például a Jugendstil/art nouveau, illetve a szecesszió korai, rövid szakaszára volt jel­lemző, amikor tudatosan művi, esztétizáló hatásokra, raffinait színharmóniákra töre­kedtek a művészek. Később leegyszerűsö­dött a szín- és formavilág, s akárcsak Bécs­ben, Pesten is a geometrizáló, célszerűbb irányzat kerekedett felül. Gondosan meg­tervezték a mértékletesen alkalmazott or­namentikát, melyet azután sablonok segít­ségével vittek a falra. Egyfajta szolid pol­gári eleganciára való törekvés érződött a gondosabban megformált enteriőrökön, azzal a szándékkal, hogy meghitt, otthonos légkört nyújtson a vendégeknek. Intérieur címmel 1912-ben új iparművé­szeti folyóirat indult, mely elsősorban a ká­véházak belsőinek kialakításával, kritiká­jával foglalkozott, épp a célból, hogy hoz­zájáruljon a tervezések művészi színvona­lának emeléséhez, és hogy a fiatal belsőter­vezőknek megrendeléseket szerezzen. Itt jelent meg az akkor átépített EMKE kávéházról egy elismerő hangú ismertetés. Szerzője dicsérte az egyszerű, funkcionális megoldásokat, a sima, dísztelen felületek és a magyaros ornamentika szerencsés ará­nyát. Elsősorban a vasoszlopok burkolatán és a Földes Imre által festett „Csodaszarvas vadászat" jelenetén volt érezhető a magyar szecesszió népművészeti díszítő elemeket felhasználó, „folklorizáló" irányzatának hatása, mely egyébként meglehetősen rit­ka volt a kávéház-belsőkben. A korabeli fényképek tanúsága szerint az EMKE nagytermének zárófalát díszítő tükrök feletti freskófrízen Hunor és Ma­gyar alakja erőteljesen stilizált megfogal­mazású, akárcsak a szögletes vonalvezeté­sű, szinte geometrizált táj. A vadászok alakja mögötti stilizált bokor erőteljes bé­csi hatást mutat, akárcsak a szintén Földes által tervezett pilléreket borító ornamen­tika, mely egyenes ági leszármazottja a Klimt-festmények geometrizáló ornamen­tikájának. Érthető ez a stílusegyveleg, hi­szen Földes Imre a Mintarajziskola után Bécsben és Berlinben képezte magát. Az EMKE kávéházat 1895-ben Wasser­mann Jónás alapította. Maga is tagja volt az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesü­letnek, innen a kávéház neve, amely egy­ben az egyesület rendszeres találkozóhe­lye is volt. Az alapító 1901-ben bekövetke­zett halálakor a kávéházat fia, Wassermann Mór vette át. A fönt jelzett kötődés magya­rázza, hogy az enteriőr kialakításakor meg­rendelőként a magyar mondavilágból vá­lasztott témát. Érdekes emellett, hogy a megbízást a fiatal és még ismeretlen Földes Imre kapta, aki „bécsies stílusban" festett. A művészetben a századfordulón még élesen meglevő és tudatosan ápolt nemzeti függetlenségi alapon álló osztrák­magyar stiláris szembenállás ekkorra már megkopott. A recenzens számára föl sem tűnt a bécsi ihletés. A kávéház nem mindennapi szolgáltatá­sai közé tartozott egy folyóiratokkal is gaz­dagon ellátott kölcsönkönyvtár. Különö­sen sikeres volt az EMKE ekkor kialakított

Next

/
Oldalképek
Tartalom