Budapest, a kávéváros - Budapesti Negyed 12-13. (1996. nyár-ősz)
HELYEK ÉS TÖRTÉNET - SALY NOÉMI A Krisztinaváros és a Philadelphia
Ugyanez áll a biliárdra is. Említettük már, hogy Szabó Samu 1931-ben versenyasztalt vásárolt a kávéházba. A biliárd-klub elnöke ekkor dr. Főző Sándor közigazgatási bíró volt, tagjai közül pedig dr. Frenreisz Frigyes kúriai bíró, vitéz Adám Dezső alezredes, Poltzel Jenő és Varró Sándor minisztériumi tanácsos, Palóczy Antal és Szalay Zoltán ügyvéd nevét örökíti meg a helyi sajtó, hozzátéve, hogy rajtuk kívül „számos katonatiszt, tanár és tisztviselő" is játszik itt hetente „érdekes mérkőzéseket". 62 A legjelentősebb csapat azonban a Budai Sakkozó Társaság volt. 1910-ben alakult, ekkor még nem a Fila volt a székhelye. 191 l-ben lépnek be a Magyar Sakkszövetségbe, a budapestiek közül elsőként, ekkor költöznek a Döbrentei téri Erzsébet-híd kávéházba, majd onnan a Krisztinába. 1913-ban 40 taggal képviseltetik magukat a szövetség közgyűlésén, ez a győriek és a szabadkaiak mögött a harmadik legnépesebb delegáció. Nemzetközi föladványszerző versenyt írnak ki, különböző tornákon vesznek részt 63 . 1913-ban a BST-nek hivatalos közlönye is születik, Biliárd és Sakkjáték Szemle címmel, Sztanoj Miklós szerkesztésében, aki az Európa szálló jeles főpincéreként és országszerte elismert, ördöngös ügyességű biliárd-játékosként egyaránt nagy tekintélyt vívott ki magának. (A lap egyébként - Sztanoj halála miatt - csak három számot ért meg.) A kávéházi sakkozás hosszú és dicső történetében a Philadelphia legalább olyan jelentős helyet foglal el, mint a Wurm, a Velence, a Zrínyi, az István főherczeg, a Justifia, a Király, a MIENK, a Baross, az Ostende vagy a Hadik. Kevesen tudják, hogy a (szintén kávéházakban működő) Pesti Sakk-kór vezéralakja 29 esztendeig Erkel Ferenc, a zeneszerző volt. A Budai Sakkozó Társaság első számú híressége pedig Maróczy Géza, nemzetközi nagymester, minden idők egyik legnagyobb magyar sakkozója. A Magyar Sakktórténet lapjain a BST téma- és megfejtési versenyeiről, feladványszerzőkről olvashatunk. A harmincas évek közepén heti két összejövetelt tartottak, a háziversenyek pedig vasárnaponként voltak. A sakkvásznakat este 6 körül terítették le, és körülbelül 10-ig játszottak, ki fogyasztott valamit, ki nem, de soha nem néztek ferde szemmel a kispénzű diákokra sem, akik csak ritkán engedhettek meg maguknak egy tányér rántottát... A sakkozók közt voltak orvosok, tisztviselők, mindenféle rendű-rangú értelmiségi. Néhányuk nevét említsük meg itt: Havasi Artúr, Kórodi Keresztély, Pákh Károly mérnök, dr. Sallay Roland jogász, s akitől mindezt megtudtuk: Jenéi Ferenc közgazdász. Maróczy Géza önéletrajzából sajnos nem derül ki pontosan, mettől-meddig járt ide, csak annyit jegyez meg, hogy az első világháború után a BST hatalmas fejlődésnek indult, „gárdája pár év alatt nagyon megerősödött. Itt tömörültek a feladványosok is, akik a magyar sakkot külföldi versenysikereikkel gazdagították". 62. Budai Napló, 1931. április 22. Bp., 1975., 1977., 1989. a negyedik kötet megjelenés előtt 63. A Magyar Sakkújság 1911-1913. számainak hírei alapján. áll. A második kötet Maróczy Géza önéletrajzát tartalmazza. 64. Eddig három kötete jelent meg, szerk. Barcza Gedeon és mások,
