Budapest, a kávéváros - Budapesti Negyed 12-13. (1996. nyár-ősz)

HELYEK ÉS TÖRTÉNET - SALY NOÉMI A Krisztinaváros és a Philadelphia

vendéglőhöz és kávéházhoz hasonlóan a Philadelphia eleinte többször gazdát cse­rél. A közhiedelemmel ellentétben az üz­letet Fuith Lajos nyitja meg ezen a néven, 1898. június l-jén, amint a Buda és vidéke hirdetésében olvashatjuk. (Lásd a 225. oldalon.) A legendát, mely szerint a kávéház-ala­pító eltűnt barátja emlékére nevezte el üz­letét arról a városról, ahonnan az utolsó hír 19 jött róla, nem sikerült igazolnunk. Ha hi­telt adunk a törzsvendégek emlékezeté­nek, megmaradhatunk ennél a megható magyarázatnál. Az sem kizárt azonban, hogy a rohamtempóban épülő, Amerikára tekintő Budapest derék polgárának a Füg­getlenségi Nyilatkozat vagy az 1876-os philadelphiai világkiállítás járt az eszében. Arról, hogyan is nézett ki ez a „kényel­mes és fényes" berendezés, keveset tu­dunk. Az Attila útra néző nagy ablakokat szinte mindenki megemlíti. Márványasz­talon születtek a versek és a kereskedelmi szerződések, voltak újságolvasó nádkere­tek, mint minden kávéházban. A négy bi­liárdasztal tágas belső teret sejtet; ebben az időben a berendezés kötelező, hatóságilag előírt tartozéka két biliárdasztal volt: a dup­lája már valóban luxusnak minősülhetett. Tudjuk azonban, hogy mit lehetett kapni, mert ezt is rendelet szabályozta. Egy 1910­es felsorolás az egyszerűbb üzletfajták áru­választékáról, csupán gyönyörködtetésül: „kávé, tea, csaja, csokoládé, tej, aludttej, tejfel, tejszín, jegeskávé, fagylalt, limoná­19. E legenda forrása, amelyet Gundel Imre és Harmath Judit: A vendéglátás emlékei (Bp., 1979) c. könyve az alapító nevére vonatkozó tévedéssel együtt ellenőrizetlenül átvesz, a Utemtúm 1935. október 1-jei és/vagy a Vendéglátóipan Szemle 1935. dé, gazeuse, szörp, szikvíz, ásványvíz, to­vábbá az elősorolt czikkekkel fogyasztani szokott sütemények, végre gyümölcs, sajt, vaj, tojás és az ebből készült ételek, hideg és meleg hentesáruk (sonka, felvágott, kol­bászok), valamint az italmérési engedély­ben felsorolt szeszes italok"... A kávéház nyilván jól ment, mert szinte egyáltalán nem hirdetett: a Buda és vidé­kében csak két évvel később jelenik meg újra egy aprócska reklám: „Filadelfia kávé­ház a Színkörrel szemben. Legelegánsabb berendezés. Pontos kiszolgálás." Ugyanez a szöveg a tíz nappal későbbi számban is felbukkan, majd megint - évekre - néma csend. A Budai Hírlapban 1902-ben egy hónapig jelennek meg hetente szűkszavú hirdetések, párban a Színkör új tulajdono­sának csinnadrattájával, aztán megint sem­mi. Az alapító személyéről sajnos keveset si­került kideríteni, neve csak a kávéház kap­csán bukkan elő a helyi lapokban. A Ven­déglősök Lapja szerint 1885-ben Komárom­ban a Magyar Király szálloda tulajdonosa, 1889-ben ipartársulati tisztségviselő, majd szállodáját 1891 nyarán átadja „Bereczky L. budapesti kávésnak". A BudapestiCzím­és Lakjegyzék tanúsága szerint „Fujth Lajos vendéglős" 1896-97-ben a Kerepesi út 80­ban, 1901-ben pedig „Fuith Lajos kávés" a Pauler utca l-ben lakott. Az 1899-es bu­dai farsang rendezőségében szereplő Fuith nővérek a testvérei vagy a leányai lehet­tek? A Fővárosi Közlöny 1903 szeptem­november 1-jei száma. Akkoriban még lehettek olyan törzsvendégek, akik a volt tulajdonosok egyik-másikát ismerték, de emlékezetük szemlátomást ki-kihagyott.

Next

/
Oldalképek
Tartalom