Budapest, a kávéváros - Budapesti Negyed 12-13. (1996. nyár-ősz)
HELYEK ÉS TÖRTÉNET - SALY NOÉMI A Krisztinaváros és a Philadelphia
rendeztek, hogy csak úgy zúgott tőle a fejünk. [...] A pénztárban nem volt kivilágítás. A jegyeket egy szál gyertya pislogása mellett árulták." Krecsányi 1895-ben „Fővárosi Nyári Színházra" kereszteli a némileg rendbetett kócerájt. A budai sajtó eztán már Szacsvay Imre, Gabányi Árpád, Góth Sándor, Beregi Oszkár felléptéről közöl ujjongó tudósításokat, Jászai Mari „adja" Médeiát, Blaha Lujza játszik népszínművekben, Környei Béla, Szoyer Ilonka és Küry Klári énekel operettet, és Hauptmann Takáesokja után itt mutatják be Budapesten többek között a Cyranót, Ibsen Nóráját és az Éjjeli menedékhelyet. „... a színkör nyílt udvarán, harminchat fokos melegben, a nagy, nyitott ponyvasátor alatt Gorkij klasszikus darabjából reggel nyolc órától délután kettőig szakadatlanul próbáltunk. Az udvaron gyermekek kiabálása, a bal oldali zongorateremben énekpróbák, az utcáról villamoskocsik csöngetése, lovak patkóinak csattogása és a tőszomszédságban levő templom tornyából lezúgó harangszó képezte próbáinkon a kíséretet. Krecsányi, az egyik legnagyobb magyar színidirektor, a Színkör kávéház, aztán meg a Philadelphia rendszeres vendége, aki „gyönyörű ősz, fürtös hajzatot viselt, emlékeztetett Batsányi János történelmi portréjára, és kánikulában sem vetette le ünnepélyes ferencjózsef-kabátját, amely azonban nem fekete volt, hanem szürke"', nagy szegénységben halt meg 1923. de8. Krecsányi Ignác: Régi dolgok régi színészetről. Bp., 1914. 9 Balassa Imre: Nyolc évtized vándorútjón. Bp., 1976.228. p. cember 13-án, majd' nyolcvanesztendősen. 10 A roskadozó színkört a következő évben le is akarták bontani. Az új bérlő, Sebestyén Géza kiharcolta a fennmaradási engedélyt, tizenkét évi díjtalan használat fejében saját költségén átalakításokat végzett. A tizenkét év lejártával, már Sebestyén halála után, 1937. november 23-án megjelentek a bontási határozat ítéletvégrehajtói. (A Tabán után szemlátomást lendületben voltak.) 1843-tól 1936-ig a színkörben 2637 előadást tartottak. Emlékét semmi sem őrzi: a helyére álmodott állan-dó színház nem épült meg, Déryné szobra is elpusztult a háborúban. Hűlt helyéről csak a fák kora tudósít: „A valamikori színházépület előtt egy nagy vadgesztenye áll, mint a kert nagy öregje. Látható itt egy közel 50 esztendős tulipánfa, amely a színház mögött lehetett. Amik bizonyosan a színház egykori területén találhatók, azok a Ferenczy Béni Ülő akt szobra mögötti juharfák."" S hogy a színkör mennyire volt része a Krisztina kispolgári hétköznapjainak? Figyeljük, mit rendel a Philadelphiába betévedő ifjú újságíró, Balassa Imre, Kosztolányira lesve: „...Kosztolányi nyakkendője is kevésbé látszott nyakkendőnek, mint máskor, gyermekded mosolyú arcába hullott homlokáról a haja, és verset írt. Nem is zavartam volna, másik asztalnál telepedtem le. Egy »Haraszty Mick« fogyasztottam habbal. Ez egy helybéli likőr volt, a szemben lévő zöldre pingált [...] Krisztinavárosi 10. Pukánszkyné Kádár Jolán: Krecsányi Ignác hagyatéka. Magyar Könyvszemle, 1925. 11. Radó Dezső: Budapesti parkok és terek. Bp., 1985.75. p.
