Budapest, a kávéváros - Budapesti Negyed 12-13. (1996. nyár-ősz)
HELYEK ÉS TÖRTÉNET - CSAPÓ KATALIN A százéves irodalmi kávéház, a „Newyork"
get, sőt télen katonazene is. A vendégek között pedig éppúgy megfordultak a zenés műfaj előadóművészei, mint maguk a komponisták, akár a könnyű-, akár a komoly műfaj képviselői. A Tavaszmező utcai főgimnázium matematikatanára, Kacsóh Pongrác, a kávéház sárga szalonjának zongorája mellett komponálta a János vitéz melódiáját. A daljátékot 1904-ben, a Beöthy László által alapított - Király Színházban mutatták be, fergeteges sikerrel. 689-szer játszották a darabot, és ez nemcsak a színházat, de az új műfajt is fölvirágoztatta, hiszen erre az időre esik a magyar operett születésének csodálatos korszaka 37 és egyben világhírének kezdete is. Huszka Jenő, a Bob herceg, a Gül Baba és más nagy sikerű operettek szerzője is gyakran megfordult a sárga szalonban, de a Newyork volt egyik kedves, ifjúkori kávéháza Kálmán Imrének is. A jeles szerző még akkor is gyakran felkereste, amikor már a „sógoroknál" az a jelszó járta, hogy „Bécs nem lehet meg operett nélkül - az operett Kálmán Imre nélkül". Mindig benézett, valahányszor itthon járt. A képzőművészek „napközije", a „Nyehó"... A századforduló nagy forgatagából, az új stílusok és utak kereséséből a képzőművészek sem maradtak ki. Amíg a tehetséges írók a Nyugat köré gyülekeztek, a képzőművészek megalakították a MIENK csoportot, vagyis a Magyar Impresszionisták és 37. Albert István: Muzsikusok otthona. In: Konródyné, 113. p. 38.1.m. 114. p. 39. M. [Meiler Simon]: A MIÉNK kiállítása. Huszadik Század, 1908. Naturalisták Körét. Szinyei-Merse Pál, a MIENK doyenje így fogalmazta meg a társaság hitvallását: „Mindenki úgy fessen, »wie ihm der Schnabel gewachsen ist.« Teljes szabadság, mindenkinek a maga igazsága, előírt szabályok és módszerek nélkül." 39 A sokszor nyomorgó fiatal képzőművészek számára az általuk „Nyehó"-nak becézett Newyork valóságos napközi otthon és műterem volt. Herman Lipót, Pólya Tibor, Szigethy István, majd Major Henrik olyannyira a kávéházhoz, de legfőképpen a Newyorkhoz tartoztak, hogy ez lett a munkahelyük, majd a kiállítótermük, ahol napjainkban is megcsodálhatjuk írókról, poétákról, színészekről és a kávéház többi megbecsült vendégéről készült portréikat. Herman Lipót, a kitűnő festő és grafikusa művészasztal című könyvében ír pályatársairól, kezdeti nehézségeikről és a Newyorkról, ahol melegedtek, alkottak, barátkoztak és rengeteget vitatkoztak a múvészetrol, a művészetért. Az irodalmi főpincér A sok író és művész mellett illik megemlékezni a pincérekről, a csendes, segítőkész pártfogókról is, akik megteremtették a kávéházban dolgozó szegény, de tehetséges ifjú nemzedék számára a megfelelő körülményeket. Egyikük, a titokzatos korú és nemzetiségű „Jean" - polgári nevén Jozef Bezalel - szinte minden nyelven beszélt (rosszul). Az egykori artista a vendé1.173-174. p. 40. Hermann Lipót: A múvészasztal. Bp., 1958.21-28. p.
