Budapest, a kávéváros - Budapesti Negyed 12-13. (1996. nyár-ősz)

HELYEK ÉS TÖRTÉNET - CSAPÓ KATALIN A százéves irodalmi kávéház, a „Newyork"

ben a harsány lármában érezték életük ütemét, azt, hogy mennek valahová, hogy haladnak előre. Minden asztal, minden fülke el volt foglalva. A füstből viharfellegek tornyosultak. Jól esett elnyúlni ebben a gőzben, ebben a meleg pocsolyában, semmire sem gondolni, figyelni, hogy fortyog és bugyborékol, és tudni, hogy azokat, akik benne lubickolnak, lassanként elernyeszti, megabálja, összefűzi, együvé kotyvasztja egyetlen zsibongó korhelylevessé. Elszórva a különböző asztaloknál, bársonypamlagokon, székeken mindennapos ismerőseiket látták. Mind-mind megérkeztek. (...) Ezek mind egyszerre beszéltek. Arról, hogy van-e az embernek szabad akarata, hogy milyen alakú a pestisbaktérium, hogy mennyi Angliában a munkabér, hogy milyen messze van a Sirius, hogy mit értett Nietzsche az »örök visszatérésben, hogy jogos-e a homoszexualitás és hogy Anatole France zsidó-e. Mindennek bele akartak hatolni az értelmébe, gyorsan és alaposan, mert bár nagyon fiatalok voltak valamenynyien, alig többek húszévesnél, úgy érezték, hogy már nincs sok idejük."

28 Újságírók, filmesek, színészek, muzsikusok otthona Már a megnyitás évében törzsasztala lett a Newyorkban a Pesti Napló szerkesztőségének is. A kasszával szemben terpeszkedett el a nagy újságíró asztal. Bródy Sándor, Nagy Endre, Nádas Sándor, Kemény Simon, Berkes Imre már igen ifjan helyet 28. Kosztolányi Dezső: Esti Kornél. Bp., 1981.83.; 85. p. 29. Ballá Ödön: A világ legszebb kávéháza sportszerkereskedelmi foglalhattak körülötte. A szomszéd asztaloknál pedig a többi, még névtelen ifjú sorakozott, várva a jószerencsét. Egy vidéki újságíró, ha akkoriban feljött Budapestre állást keresni, egyenesen a Newyork kávéházba igyekezett. Jól tudták ezt a vidéki kiadók és főszerkesztők is, ezért még a vidéki szerződések nagy része is a Newyorkban köttetett, sőt, itt fizették ki az előlegeket is. A félelmetes hírű kritikusok viszont az Erzsébet körúti fronton lévő, ellipszis alakú, óriási „veseasztal" körül tanyáztak. Minden művészeti és irodalmi eseményt megtárgyaltak: „A feketekávéval együtt egy-két eleven írót is elfogyasztunk" - jelentette ki Szomaházy István. A vidékről felkerült színészt, Vágó Bélát örökös taggá fogadta a veseasztal társasága, miután kiadta a jelszót: „Az élőkről vagy rosszat, vagy semmit!". Az is igaz persze, hogy a lapokban megjelent bírálatok rendszerint már jóval enyhébbek voltak az asztal körül elhangzottaknál. A Színházi Elet egyébként 1913-ban külön „veseasztal számot" is nyomatottá kávéházi kritikuscsoport véleményéből.

30 1912-ben a film- és a moziszakma kialakulásában is szerephez jutott a kávéház. Ide járt az ifjú hírlapíró, Korda Sándor és Kertész Mihály, a Magyar Színház apró szerepeket játszó fiatal színésze. A Kolozsvárról Pestre került Janovics Jenő, akit a magyar filmgyártás megteremtőjeként tisztelhetünk, szintén gyakori vendég volt a Newyorkban. A fáma szerint egy alkalommal Szomaházyt kérte meg, hogy ajánlközpont lesz. Mogyor Nemzet, 1949. január 1.4. p. 30. Konródyné, 12-13. p.