Budapest, a kávéváros - Budapesti Negyed 12-13. (1996. nyár-ősz)

HELYEK ÉS TÖRTÉNET - KRESALEK GÁBOR-ZEKE GYULA A Japán (Interjú Kraszner Menyhért idősebb lányával)

miután ide mindenféle világnézetű és foglalkozású vendég jár, nem lehet egy, kettő vagy három újságot célzottan járatni, hanem nagyon sokfélét tartott, közte jobboldali lapokat is, mert olyan vendég is volt. Mert az volt az elve, hogy tudni kell, mit mondanak azok. Bár ő nem politizált, tekintettel volt arra, hogy ide mindenféle világnézetű, rendű-rangú ember bejön, és amíg fizet, addig szívesen látott vendég, amíg nem randalírozik, vagy valami. Úgyhogy általában itt nem volt probléma vendég és személyzet vagy vendég és vendég között, vagy pofozkodás, vagy botrány. Ilyen nem létezett. Na most, ő járatott külföldi újságokat is, nem újságok voltak ezek, inkább havi- vagy hetilapok, például járt a National Geographie magazin, ami ráadásul egy drága lap volt. Akkor volt, nem tudom, hogy miért - mert nem emlékszem rá, hogy spanyolul beszélő vendégünk lett volna - egy spanyol heti vagy havi magazin is. Járt egy orvosi lap is, mert itt elég sok orvos vendégünk volt, még egy orvos törzsasztalra is emlékszem. Szóval nagyon sokféle újság volt. Istenem, a húgomnak és nekem 16 éves korunkig nem volt szabad újságot olvasni, mert abban annyi rettenetes minden volt, hogy tényleg a Tolnai Világlapját meg a Színházi Életet olvashattuk csak, tehát ki akarták zárni az életünkből a csúnya részt. Kávéházi tér A teraszt már tavasszal kinyitották, és ősszel berámoltak mindent. A Liszt Ferenc téri járdán nem volt rács, ott csak a bérelt tujáink voltak, kettő-három. Az Andrássy úti járda szélesebb volt, ott a tujákat díszes rácsok kötötték össze. Itt két sor asztal volt, a Liszt tér felől pedig egy. A nagyon jó meleg nyári napokon kint is fogyasztottak meleg vacsorát. De tavasszal vagy ősszel nem hiszem, nem azért, mert mi nem akartunk kiszolgálni, hanem mert ésszerűtlen lett volna. Kihűlt volna, mire kiviszik, vagy az illető nekilát, és elfogyasztja. Kávét vagy italokat, azt természetesen bármikor szervíroztunk. A székek és a fogasok Thonetek voltak, bár én soha nem néztem, hogy mire ülök rá. És kint voltak, kérem szépen, a fonott karszékek, harisnyagyilkosnak mondom őket. A főbejárattal szemben álltak az ún. üvegpáholyok. A többi páholy a Liszt Ferenc téri oldalon volt. Ezekben biztos nagyobb asztalok voltak, mert azt hiszem, az ülőhelyeknek is nagyobbaknak kellett lenniük. Nem lehetett szétszedni, felosztani őket, pamlagok voltak. Merőlegesek voltak az ablakokra, egyrészt télen húzott volna, ha a pamlag az ablak előtt áll,