Budapest, a kávéváros - Budapesti Negyed 12-13. (1996. nyár-ősz)
HELYEK ÉS TÖRTÉNET - SÁROSSI BOGÁTA A Central kávéház tükörcserepei
A második világháború után „Mészáros Győző úr hátramaradt családtagjai 1945 táján felpanaszolták, hogy Guszti főúr a nyilasokkal cimborált volna, meg akarta szerezni magának a kávéházat, belegazdálkodott a konzervekbe és félretett készletekbe, állítólag feljelentette az ódon kávés dinasztiát és í.t. Senki se akarta elhinni ezeket a szörnyűségeket, akciók indultak az igazság kipuhatolására, újságírók, egyetemi tanárok, neves színésznők és képzőművészek érdeklődtek, tanácskoztak, sürgölődtek megdöbbent arccal. Utóbb Guszti főúr kiszabadult a vizsgálati fogságból, az ügynek nem lett folytatása, most valahol a Dunántúlon él kis szőlőjében és mellesleg betársult - mondják - egy autófuvarozó vállalatba. Mindenki sajnálta volna, ha Gusztival valami baj történik... nem lehetett róla elhinni ekkora gazságokat." 2 ' Nemes Nagy Ágnes a következőképpen emlékezik a második világháború utáni időszakra: „Centrumban éltünk a Centrálban élve... ott összeismerkedtünk az egész magyar irodalommal, a legidősebbektől a legfiatalabbakig.(...) A Central egyébként azért is fontos volt, mert ott adtak egy Centrál-kávé nevű löttyöt, ami az élelmezésünknek komoly alapja volt. Abban nem volt persze kávé, csak valamilyen rnalátakávé, de tej volt benne ...milyen nagy dolog volt, az ember megihatott egy kávés tejet. (...) Itt, a Central kávéházban... szerkesztődött az első megindult folyóirat, a Magyarok, Kardos László és Kéry László 2i. Argus: Pesti illúziók - A Central kávéház. Politika, 1948. július 31. szerkesztésében, és tulajdonképpen itt jött létre az Újhold is, az akkori fiatalok 22 í folyóirata, a miénk." így lettek a kávéház törzsvendégei Lengyel Balázs és Nemes Nagy Ágnes, Pilinszky János, Somlyó György, Szabó Magda, Kolozsvári Grandpierre Emil, Csorba Győző, Devecseri Gábor, Benjámin László, Karinthy Ferenc, Mándy Iván, Örkény István, Ottlik Géza és Hubay Miklós. Eszpresszó Hogyan lett az irodalmi kávéházból eszpresszó? Erről is a Politika című lap már idézett cikke számol be: „Megkísérelték legújabb tulajdonosai, némely kellemetes és elbájoló hölgyek, a nagy kávéházi dinasztia kései leszármazottai, kiknek több érzékük volt a sikkes budapesti mondénség, mint a komoly és zárkózott tradíciók iránt, hogy [a Centrait] erővel megfiatalítsák. E célból egy műépítésszel, több tervezővel selymes paplanokkal és csíkozott huzatokkal borított kecses zsöllyéket és színes fotőjöket készítettek... - és ott elbűvölőnek hitt eszpresszót rendeztek be, elég csinosnak mondható árakkal, gótikus ablakokkal, pálmákkal. A nagy tükörablakok helyén az utcára kecses kis bárpultok tekintenek kifelé, ahol úrinők rázzák a koktélkeverő sékert, alkoholos italok aromája száll, drága italmárkák neve csendül. Éjjelente kacér és hívogató pikáns zene szól, divatos slágerek és műdalok zengenek az éjszakába, a mondén közönség itt ád találkozót egymásnak: előke22. Nemes Nogy Ágnes: Lótkép gesztenyefával. In: Á magasság vagya. Összegyűjtöttesszá II. Bp, 1992.394.; 408.; 454. p.