Budapest, a kávéváros - Budapesti Negyed 12-13. (1996. nyár-ősz)

HELYEK ÉS TÖRTÉNET - SÁROSSI BOGÁTA A Central kávéház tükörcserepei

Karinthy Ottlik Karinthy Frigyes, miután átköltözött Budáról Pestre, székhelyét a Hadikból a Centrálba tette át. 1934-től 1938-ig minden nap itt ült. Ide járt hozzá többek között Székely Júlia, Bartók Béla tanítványa: „Karinthy úr, kérem, jöttem rajongani." Karinthy „egy alkalommal mégis előre megfontoltan visszazarándokolt a Hadikba, egy kísérlet kedvéért. - Elhatároztam - mondta -, hogy megmérem a vicc budapesti terjedési sebességét. Kigondoltam és elmondtam a Hadikban egy viccet, és átmentem másfél órával később a Centrálba. Ott már nekem mesélték." A Centrálban észlelte először betegségének tüneteit is: „Ez év márciusában - tizedike felé lehetett - egy délután az Egyetem utcai Central kávéházban uzsonnáztam, ablak melletti törzsasztalomnál, ahonnan egyrészt a könyvtárra, másrészt egy bankfiókra nyílik kilátás. (...) Ekkor indultak meg a vonatok. Pontosan, menetrendszerűen, hét óra tíz perckor. Csodálkozva kaptam fel a fejem. Mi ez? (...) az egész dolog, velem együtt, elvesztette létezésének bizonyosságát. Az asztalok állnak, két úr megy keresztül a helyiségen, előttem kancsó víz, gyufatartó. De mindez kísértetiesen és ijesztően esetlegessé vált, mintha csak véletlenül lenne ott, ahol van, éppen úgy másutt is lehetne... az se biztos, hogy én itt vagyok, vagy hogy ami itt van, az én vagyok - az is lehet, hogy a kancsó víz ül itt a díványon, és én 19 állok helyette a tálcán. 18. Devecseri Gábor: Két emlék. In: Lágymányosi istenek. Bp, 1979.150. p. Ottlik Géza már kezdő íróként a Centrálba járt. „Kora ebéd után egy időben Karinthyval üldögéltem mindig az Egyetem utcai ablakban." Karinthy elfogadta, hogy a fiatalember, aki délutánonként mellé telepszik: író noha ezt akkoriban még többen kétségbe vonták. De Ottlikot nemcsak Karinthy szelleme vonzotta. „Mint több más, kisebb vagy nagyobb kávéház, a Central is nyitva tartott reggelig - vagyis éjjel-nappal. (...) Cukor utcai szárnyában kettő után nyugalomban olvashatott az ember egy szimpla fekete mellett négyig-ötig. »Gusztikam, tud visszaadni tíz pengobol?« - mondtam a fizetőnek, ha egy vasam se volt, és Guszti elegánsan leszámolt kilenc negyvenet, s szaladt, meg sem várta, hogy hozzátegyem: »Penteken behozom. « A fekete drága volt, hatvan fillér, borravalót senki nem lesett, még Pista bácsi, a »kobölcsos« hatvanéves újságosfiú sem, hordta mázsaszámra a lapokat, külföldi folyóiratokat a pamlagra. A gazda, a tekintélyes Mészáros Győző (...) ott ült fél háromig, rajta volt a szeme a jószágon. Néha átküldött Gusztival a saját főzésű kisüsti diópálinkájából az asztalunkhoz, 'tisztelete jeléül, hogy méltóztassuk megkóstolni'. Fél hatkor takarítottak, fél hétkor jött a pék, aztán az első reggeliző vendégek."

20 19. Karinthy Frigyes: Utozós a koponyám körül. Bp., 1987.11.; 13.; 31. p. 20. Ottlik Géza: Reklámszövegeim. In: Próza. Bp, 1980. 235. p.