Budapest, a kávéváros - Budapesti Negyed 12-13. (1996. nyár-ősz)

HELYEK ÉS TÖRTÉNET - SCHWEITZER GÁBOR Lapok az Abbázia kávéház történetéhez

ról. „Az egyszerű emberek, akik csak feketézni mentek a kávéházba, valamivel nyugodtabban és reménykedóbben távoztak onnan."

50 Hogy minek volt köszönhető e bizakodás? Sós a Világ hasábjain megjelenő, a fehérterrort leleplező írásoknak tulajdonítja az emberek reménykedését. Az 1930-as és 40-es években, egészen az államosítás időszakáig Zsolt Bélának volt itt nevezetes törzshelye. Zsolt Béla regény- és drámaíróként maradandóan örökítette meg az erzsébetvárosi (zsidó) kispolgár morális tragédiáját. Publicistaként pedig tántoríthatatlan és harcos híve maradt a polgári szabadságjogoknak. Az Oktogon és környéke volt Zsolt igazi otthona. „Az otthonom az Oktogon,/ hol az időmet lopkodom./ így fogyasztom a napokat./ A feketét, a lapokat" - vallotta.

51 Az 1933ban, a Magyar Színházban színrevitt darabjában, az Oktogonban is megemlíti az Abbáziát. Meleg szavakkal emlékezett meg az ifjabb pályatárs, Kellér Andor - aki maga is látogatója volt az Abbáziának - a jóformán a kávéházban élő Zsolt Béláról, a „titkos lakó"-ról: „O, hogy szeretett enni, sokat, sokfélét, csillapíthatatlan vággyal. Reggeltől estig mindig »fogyasztott«, elindulva a Japánból, megtelepedve az Abbáziában, az Angolban, a New-Yorkban, és végső állomásán: a Simplonban, majd délután vissza, menetrend szerint. (...) így élt öt kávéházban, ahol a fény, a meleg, a terített asztal, az ismerős pincérek testvéries, de szerény udvariassága az otthont pótolta. Ám ez a figyelmes, kutató pillantású férfiú az öt kávéházban többet, igazabbat látott, mint sok más író, aki öt földrészben kalandozott."

52 Téved, aki azt gondolja, hogy Zsolt Béla volt az egyetlen kávéházi körutazó. Sárközi Mátyás írja nagyatyjáról, Molnár Ferencről szóló könyvében, hogy baráti társaságával „rendszerint a New-Yorkban vacsoráztak, onnan vonultak át az Andrássy úti Helvécia kávéházba, ahol víg utcalányok itatták idős lovagjaikat. Később a szemközti Café Français jó kávéjával frissültek fel, majd hajnaltájt újból összegyűltek a Millennium kávéházban, hogy megnézzék, mit írtak a reggeli lapok. A legkitartóbbak ezután még visszatértek a NewYorkba reggelizni."

53 De térjünk még vissza Zsolt Bélához. „Ha valaki, ő volt az, aki a kávéházból, speciálisan az Abbázia kávéházból szemlélte a világot - rímel Németh Andor visszaemlékezése Kellér Andoréra - és a politikája pontosan a Király utcai kereskedők, ékszerészek és más zsidó kispolgárok színvonalán mozgott. (...) Mindent abból a szempontból ítélt meg: jó ez nekünk, zsidóknak? - értve ezalatt a zsidó kispolgárságot" - veti el végül is a sulykot, kissé igazságtalanul, Németh.

54 Néhány oldallal előbb pedig azt írja, hogy „Odaadtam neki egy novellámat, a Sibertörténetet, melyről Zsolt 50. Sós Endre: Feleky Géza. In: Felbukkanó arcok. Aráépek, 52. Kellér Andor: A titkos lakó. In: A titkos lakó. Bp., 1962. em/éteefc.Bp., 1965.199. p. 9-10. p. 51. Zsolt „bökversét" Kellér Andor idézi Egyetlen acélhegyO tollal c. 53. Sárközi Mátyás: Színház az egész világ. Bp., 1995.22. p. emlékezésében. In: Déli posta. Bp., 1964.90. p. 54. Németh Andor: Emlékiratok. In: A szélén behajtva. Válogatott írások. Bp., 1973.637. p.