Budapest, a kávéváros - Budapesti Negyed 12-13. (1996. nyár-ősz)

A KÁVÉHÁZ MINT „AKARAT ÉS KÉPZET" - WILHELM DROSTE Kávéház az Osztrák-Magyar Monarchiában

Hollandiában itta a józan mámort keltő fekete szert, hogy ezzel is elhatárolja magát az egyszerű sörivó néptől és a feudális uraságoktól, azok minden nemes borától, pezsgőjétől és likőreitől. Különben: ezekben a kávéházakban alszanak a vendégek, alszanak ezekben a meleg és sötét istállókban, az elmaradhatatlan nyerget fejük alá helyezve. Ez ugyanolyan természetes, mint a párizsi kávézókban a csókok. A kávéház dolgozószobája, hálóterme, ebédlője, sőt, még fürdőszobája is bármelyik töröknek. A kávéház egyik sarkát feltétlenül egy borbély foglalja el. A borotva felfrissíti az arcot, a kávé felemeli a lelket. A vendégek magukkal hozzák a táplálékot, fokhagymát, kukoricát, görögdinnyét... itt társalognak a gyilkos tekintetről, kétfejű birkák születnek, és sok más csodálatos dolog történik. Szintén itt írja meg az írástudó néhány piaszter fejében a kérvényt, nem a kormányzónak, nem, Kemál Pasának személyesen, a rokkantak nyugdíja vagy az adók csökkentése ügyében. Itt elég reggel inni egy kávét, és estig el lehet üldögélni. De ez sem kötelező, lehet egyszerűen rendelni egy vízipipát is..., melyben minden szippantásnál dallamosan blugyborog a víz. A kávéház mindig és mindenki számára nyitva áll, mint a mecset és a halál. így festett 1920 körül egy török kávéház, ha helytálló Hja Ehrenburg leírása Az idő vízuma című könyvében. Első pillantásra egy világ választja el ezt a helyet egy bécsi kávéháztól, és mégis, a bécsi kávéház sok tekintetben felvállalta a keleti örökséget, s nem csak azért, mert az első üzemeltetők legtöbbször keletről származtak. A kávéház Bécsben is univerzális élettér akar lenni, mely mindenféle célra használható nappal és éjszaka, de még inkább a minden célszerűségen való túllépés lehetőségének tere, a nyugalomé és az éber álmodozásé. Ha itt nem is állnak borbélyok és fürdőkádak a vendégek rendelkezésére, megvan a törekvés arra, hogy a vendégnek egy második otthon természetességét kínálják, olyan termet, melyben egy csók intimitásától a szenvtelen üzleti megbeszélésig minden lehetséges. Hogy kényelmesen használhatóak legyenek, a kávéházak az emberek közelségét keresik. Ahol az embertömegek közlekednek, az élet mozgalmas csomópontjain, ott kell lefektetni egy kávéház alapjait. A belváros tágas terein, ahol szakadatlanul özönlik a járókelők áradata, pályaudvarok mellett és kereszteződésekben próbálnak elhelyezkedni. Keleten a kávét gyakran közvetlenül az utcákon és piacokon árulják, a szabad ég alatt, Közép-Európa ezzel szemben rákényszerül, hogy tető alá telepítse ezeket az üzleteket. Viszont egy kávéház sem fog lemondani arról, hogy frontjait asztalokkal és székekkel szegélyezze, amikor csak az ég engedi. Az eső mellett a 20. században jelentkezett az utcán zajló kávéházi életnek egy nagyobb ellensége is, az autó. Nemcsak keskeny járdákká változtatta a sétálóutcákat, de a bűz és a lárma is ront a kávé élvezeti értékén. Lehetetlen barátságos hangulatot teremteni: aki kedvvel, nyugodtan érkezett, kipufogógázzal és zajjal kínzatik meg. Elmúltak azok az idők, mikor a vendég a kávéházi széken ülve még a lócitrom és a dámák parfümjének illatát érezte, ha beleszagolt a levegőbe. Ha az időjárás esetleges viszontagságai meg is gátolják az áramló embertömegek-