Budapest, a kávéváros - Budapesti Negyed 12-13. (1996. nyár-ősz)

NŐK A KÁVÉHÁZBAN - FORRAI JUDIT Kávéházak és kéjnők

Kávéházak és kéjnők FORRAI JUDIT Budapest kávéházi fénykora az ország kései - s a második világháborúval félbeszakadt - polgári modernizációjának történetéhez kötődik. A kávéházak már a múlt század elejétől fogva fontos helyei voltak a rohamosan kiépülő Pestnek, hogy a kiegyezést követően mintegy nyolc évtizeden át a főváros jellegadó intézményeivé váljanak. A rájuk irányuló történeti emlékezet is magán viseli elpusztításuk nyomait. A köztudat ma csupán az irodalmi kávéházakról, pontosabban bizonyos kávéházaknak a magyar irodalomban betöltött szerepéről őriz emléktöredékeket, jóllehet számos egyéb funkció kötődött hozzájuk. Közülük is tán a legelfeledettebb az a szerep, melyet a nagyvárosi prostitúció intézményesülésében, utóbb pedig állandósuló szerkezetében játszottak. A keleti élvezeti szer fogyasztására épülő kávéház nem csupán a civil, de, kézenfekvő módon, a nemek közötti társasság tere is volt. Míg az ókorban a forrás, a víz, a kút jelentette az ismerkedés, a társalgás, s a hírcsere lehetőségét, addig a 19. században a kávéházak nyújtottak megfelelő helyet a város lakóinak arra, hogy információikat megfelelő körülmények között cserélhessék ki, ahol szabadidejük jó részét töltik. Erre azért is volt nagy szükség, mert a főváros lakóinak számát nagymértékben növelő új letelepülők, rokonságot, barátokat hátrahagyva a régi lakhelyen, új kapcsolatokra vagy akár csupán beszélgetőpartnerre vágyva a kávéházakban könnyen boldogulhattak. A kávéházi élet kohéziós erőt jelentett ismeretlen emberek között, lehetőséget kínált rá, hogy ki-ki igényének megfelelő társaságot találjon. így alakultak ki a pezsgő szellemi légkört nyújtó