Építők és építtetők - Budapesti Negyed 9. (1995. ősz)
HELYZETEK - PRAKFALVI ENDRE Az 1953-as városépítészeti vita
sávokban - szalagokban - lakóterületek, zöldterületek és sporttelepek, távolabb pedig az ipari létesítmények helyeit jelölte ki. 17 Az ankét anyagának szerkesztői a tanács Városrendezési és Építészeti Osztálya, a BUVATI, valamint a „tizenkettek" elgondolásainak „figyelembevételével" az alábbi koncepciót alakították ki. A városközpont az a történetileg kialakult központi terület - az Erzsébet tér térsége -, amely kapcsolatban kell álljon a várossziluett fő tengelyével, a Dunával, valamint a keresztirányú tengellyel, a Sztálin úttal és a Sztálinról elnevezett felvonulási térrel. Az Engels tértől keleti irányban térsorozat alakítandó ki, itt helyezendő el a kiemelkedő tömegű Központi Kultúrpalota, valamint a Nemzeti Színház, egyéb intézmények székházai és „reprezentális" lakóépületek is. így alkalmazásra került volna a kánon egy eleme, mely szerint az építészeti együttes a műépítészet legmagasabb foka. A térség fő tengelye pedig a Várpalotára irányulna! A Főtéren álló kultúrpalota alkotja a kiemelkedő épületek, a magasházak rendszerének centrumát, amelyeket a Marx téren, azután a Sztálin híd pesti hídfőjénél, a Petőfi híd pesti és budai hídfőjénél lehet (mint Perényi Imre is tervezte) elhelyezni. A kivitelezés ütemezésében a legfontosabb feladat a városközpont kialakításának megkezdése, a Duna-part rendbetétele a Sztálin hídtól a Petőfi hídig, és egyidejűleg- ám mégis csak alárendelt módban 18. Ankét, 24 skk. Lásd még Preisich Gábor: Építőművészeti tanácskozás Budapest általános városrendezési tervéről. M.Épm. 1954/1-2. - kell biztosítani a várható nagyarányú „lakásépítkezések koncentrálását a város struktúráját kiegészítő üres vagy elavult, bontásra érett területeken, olyan mértékben, hogy egy-egy építési gócpont (!) egyegy új szocialista városrész kiépítését jelentse...". 18 „... a toronyházak építése a szocialista nagyváros építésének módszere." (Bonta János, 1954)" Annak ellenére, hogy rögzítették a Nagy Imre-féle kormányprogramnak a tömeges lakásépítést előirányzó trendjét, hivatkozva a szocializmusnak Sztálin által megfogalmazott alaptörvényére, amely a lakosság szükségleteinek kielégítését célozta (szemben a kapitalizmussal), mégis tapasztalhattuk, hogy a reprezentációs igény és az autoritariánus várostervezés jegyei uralták a tervek túlnyomó többségét, az öszszegzés pedig kiváltképp erről szólt. Jellegzetes megjelenési formáit az axisban (vertikális és horizontális) „távlatot" nyújtó és a magasházak rendszerében való tervezés prezentálja. Ehhez az „elméleti" háttér és példakép is biztosított volt, mindenekelőtt a moszkvai toronyházakban. Bonta János átfogóan elemezte a „szocialista város" tervezésében a toronyházak építése révén tételezett jellegzetességeket és útmutatást. (Meg kell jegyeznünk, hogy Bonta '53-ban, az ankéton e kérdésben még sokkal mérsékeltebb álláspontot képviselt. 20 ) Nálunk nem épültek és ismereteink szerint a helyek megjelölésén túl 19. Bonta János: A szovjet toronyházak és a szocialista építészeti együttesek. Mérnöki Továbbképző Intézet 1953-54 évi előadássorozatából. Kézirat Bp. 1954.6. 20. Cf.: Ankét. 53. o.
