Építők és építtetők - Budapesti Negyed 9. (1995. ősz)

HELYZETEK - PRAKFALVI ENDRE Az 1953-as városépítészeti vita

radalmi jellemét örökíti meg, a kort dicsőíti, a dolgozó népet derűvel és boldogsággal tölti el és új győzelemre hív és vezet." (Perényi Imre, Szabad Nép, 1949. november 13.)

7 Budapest rendszerspecifikus általános rendezési terve elkészítésének szükséges voltát a „nyilvánosság", a dolgozó tömegek és még inkább az építésztársadalom számára, bevett gyakorlatként, egy Szabad Nép cikk prezentálta '49. december 7-én. (Az ország ekkor már népünk nagy barátja, Sztálin elvtárs és generalisszimusz 70. születése napja megünneplésének lázában égett.) Kis túlzással a kiinduló programadás történt meg az idézett írásban a helyzet és feladat vázolásával. „Hazánk általános fejlődése és jólétefővárosunkon is visszatükröződik... bár a felszabadulás utáni időkben az újjáépítés lendületét akadályozták a kisgazda, szociáldemokrata és más pártokba behúzódott ellenséges elemek, az elmúlt évek jó munkája ma már majdnem teljesen eltüntette a háborús pusztítás nyomait... (sőt)... Nem is szerettük volna, ha csak a régi fényét és szépségét nyeri vissza... (mert az) .... nem egészséges, nem volt őszinte... a város akkori vezetői és a budapesti községtanács osztálypolitikát folytattak és fő gondjuk a gazdagok-lakta városnegyedek kiépítése volt. (...) Az ötéves terv még több lehetőséget nyújt majd... a fokozott építkezéshez azonban szükséges, hogy tervszerűen (!) építkezzünk, tervszerűen (\)fejlesszük városunkat... mint egész népgazdaságunkban, úgy városépítésünkben is a tervszerűségnek kell uralkodnia. " Elengedhetetlen továbbá Budapest általános rendezési tervének kidolgozása és 7. Cf. Szabad Nép, 1949, augusztus 27. (szerző nélkül) törvényerőre emelése, de legalább ilyen fontos - hangsúlyozza az írás - a dolgozókra támaszkodni a tervszerű építés vonatkozásában (is), mely követelmény teljesülését a tanácsrendszerre történő áttérés fokozott mértékben fogja majd elősegíteni. Ezek után a szakma 1950-ben hozzá is kezdhetett az addigi „vázlatok" továbbfejlesztésével a konkrét feladathoz. 1951-ben a Szabad Nép augusztus 2-i számának vezércikkében foglalkozik az „új Budapest"-tel (a tervidőszak főbb mutatóinak jelentős emelése után vagyunk), mintegy előkészítendő a Politikai Bizottság november elsejei állásfoglalását. A rendezés probléma-komplexumának „elvi" alapon történő felvetése, kezelése voltaképp az (első) ötéves terv indításával is összefüggött, mondván, hogy már befejeződött az új Budapestnek mint a proletárdiktatúra fővárosának az (át)építése és megkezdődhet a szocializmus útjára lépett főváros a megvalósítása. Majd „pártunk" az említett határozatában rögzítette az elvárásait. Megszabta a rendezési terv egy éven belüli elkészítését, és célját is megjelölte: őrizze meg a városszerkezetet (!), annak gyűrűs-sugaras jellegét a Sztálin térrel mint központtal, juttassa érvényre haladó hagyományainkat, segítse elő egy egészséges szocialista főváros megteremtését. Erre a 12 éves időtartamú programra az előirányzat szerint 23 milliárd forint fordítható az alábbi fő bontásban: közlekedés 9; lakásépítés 6; közút 3,5; zöldterület 2,5 és közműfejlesztés 2 milliárd. 8. Cf. Politikatörténeti (volt Pórttörténeti) Intézet Levéltára, PIL 276, FPB1136.