Építők és építtetők - Budapesti Negyed 9. (1995. ősz)

ÉPÍTTETŐK - DÉRY ATTILA A Fővárosi Közmunkák Tanácsa (1870-1948)

Benkhardc Ágost, Borbíró Virgil, Major Máté, Preisich Gábor, Pogány Frigyes - jeles építészekre támaszkodhatott, sőt, elnöke is kiváló szakember volt: Fischer József. Az F.K.T. építési hatóságként tovább folytatta tevékenységét. Törekedett arra, hogy a romos épületeket csak a város fejlődését nem gátló mértékben állítsák helyre. Rendezési tervei és pályázatai hosszú távú elvi megoldásokat kívántak adni a főváros fejlődésének kérdéseire. A kormányhivatalokat igyekeztek a budai várba koncentrálni. Az M KP 1945 óta törekedett az F.K.T. megszüntetésére. Elképzeléseikben „párhuzamos" városrendező hatóságnak helye nem volt. Miközben a városházán teret nyert a kommunista párt, az általános balra tolódásban az F.K.T., szociáldemokrata elnöke és befolyásos „jobboldali" kisgazdapárti tagjai - Acsay László, Sári Ignác miatt, ellenzéki szervezetté vált. Rontotta az F.K.T. esélyeit a szociáldemokrata Fischer József és az akkor nagy hatalmú Vas Zoltán ellentéte is. Az F.K.T. létjogosultságát az 1946. évi XXIV. tc. kérdőjelezte meg, amely az országot - a fővárossal együtt - hat közmunkavégzési kerületbe sorolta. A közmunkaváltság helyére lépő adónemek bevezetésével pedig pénzügyi alapját tette kérdésessé. A némi utóvédhare után szabad kezet kapott Vas Zoltán 1948 nyarán elindította az F.K.T. felszámolását, amelyet az országgyűlés 1948. november 17-én hivatalosan is megtett. Az F.K.T. vagyonát a főváros örökölte, általános rendezési terv megállapítására vonatkozó hatásköre a Budapesti Epítésés Közmunkaügyi Főigazgatóságra, a részletes rendezési terv megállapítására vonatkozó hatásköre pedig a székesfővárosra és az egyes községekre szállt. Tanulságok Budapest kialakulása nem egyetlen hatóság, személy avagy csoport tevékenységének függvénye volt; még a közmunkatanács története is a főváros vezetőségével, egyes miniszterelnökökkel, független szakértőkkel, valamint, de nem utolsósorban, a mindenkori politikai és gazdasági helyzettel összefüggően vizsgálható és érthető. Az F.K.T. tevékenységének volt apálya és dagálya. Nagy korszakait - 1870es évek, 1945-47 - a csöndes háttérbe szorulások időszakai követték, a fővárossal szemben. Mégsem mondhatjuk azt, hogy akkor nem volt e hatóságra, e hivatalra szükség. Egészségesen fejlődő társadalomban az eltérő érdekek ütközése a kovász; ahhoz, hogy ezen érdekek megjelenjenek a nyilvánosság előtt, ütközéseik nyílt fórumára van szükség. Ilyen volt a közmunkatanács is. Az F.K.T. teljesítette eredeti küldetését. Az 1870-es években a fővárosi út- és településhálózat kialakításában megfelelően értékelték a városok fejlődésének problémáit, és koruk műszaki színvonalának megfelelő választ adtak ezekre. A Duna-partok rendezésével megszabadították a várost az árvíz lidércnyomásától. Pest súlypontjának keletebbre helyezése a sugárúti-körúti rendszer által az egészséges városfejlődéshez szükséges, logikus lépés volt. Azok a döntések azonban, amelyeket az 1870-es években - akkori felkészültségük és ismereteik birtokában - hoztak,