Építők és építtetők - Budapesti Negyed 9. (1995. ősz)

ÉPÍTÉSZEK - MIHANCSIK ZSÓFIA INTERJÚI Három építészek

munkatársat keres, és elvittem hozzá a munkáimat megmutatni. Azonnal felvett. Az irodája akkor egy nagy országos pályázaton dolgozott - paneles épületekre írták ki -, s ő nyomban be is vett a pályázó teambe. Meg is nyerte a pályázatot: pontosan tudta, mennyit kell kiirtani az ötletekből ahhoz, hogy első díjat nyerjünk. Magyarán őjobban kiszámolta a megrendelő igényét, mint maga az Ipartervnél. Sokkal jobban. Néhány hónapig aztán idillikus állapot következett számomra, mert neki segítettem, sokat beszélgettünk, de aztán óhatatlanul jött megint a szokásos tervezőirodai rutin, hogy most ide ülj be, rajzolj meg egy konszignációt, most ott segíts egy homlokzatot kialakítani, szóval az egész kezdett kísértetiesen emlékeztetni arra, ami az Ipartervben volt. Egyik napról a másikra fölálltam és elmentem. Meg is bántódott Csaba, azóta ez szerencsére elmúlt. Ezután jött a VATI, ahol Baráth Etele beosztottja és Schneller István munkatársa voltam - ez a hetvenes évek vége, amikor én már benne voltam a SZETA-ban meg egyebekben, szóval már nem vettek fel állásba, hanem havonta-kéthavonta hosszabbítgatták meg a szerződésemet egészen 79. március l-ig, amikor nem hosszabbították meg többé. Azóta nem volt munkahelyem. Közben mindvégig csináltam a társasházakat, csináltam családi házakat - a statikus barátom vagy mások neve alatt; nyolc vagy tíz olyan építész van az országban, akinek a neve alatt engedélyeztettem a munkáimat -, és rengeteget pályáztam. Évente tíz-tizenkét országos pályázaton indultam, néha még be is Csúszott valami. De soha nem az volt a célom, hogy megnyerjem a pályázatokat. Mindig a pályázat címét tekintettem megoldandó feladatnak, mert a kiírások részletei mindig ugyanazt a sztenderdet, ugyanazt a taposómalmot jelentették; így aztán nehéz is lett volna nyerni, hiszen nem azt csináltam, amit kértek. Mindenesetre odáig eljutottam, hogy tudták a szakmában, ki az a Nagy Bálint. Es mit csinált azon kívül, hogy pályázott? A következő majd tíz év - 1987-ig - bonyolult történet. Hozzá képest az előző időszak felhőtlen volt, a jó kis zsíros tervezőirodai munkahellyel legalább 1900 Ft-os kezdő Fizetéssel, az viszont minden hónapban megvolt -, ahol volt tus, volt skiccpausz, amiből haza is jutott, a VATI meg biztos bejutást jelentett a KSH-ba és más könyvtárakba, ahova az utcáról nem lehet bemenni. 1979 után ácsként dolgoztam, hogy megéljek, és mellette csináltam a SZETA-t meg a Beszélő-t. Három életet éltem párhuzamosan: reggel héttől délután ötig a tetőn, öttől hajnali négyig a rajzasztal mellett, közben elszaladtam három órára Kis Jánoshoz újságot szerkeszteni.... De