Építők és építtetők - Budapesti Negyed 9. (1995. ősz)
ÉPÍTÉSZEK - MIHANCSIK ZSÓFIA INTERJÚI Három építészek
Igen. Működnek zsűrik: például a világörökség területén, a Belvárosban, a Duna-parti területeken, ahol egy fővárosi-környezetfejlesztési, minisztériumi grémium bírálja el a terveket. Működik fővárosi zsűri is, de az építési engedélyt a kerület adja ki, és ezek a zsűrik csak tanácsadó jellegűek. Azonkívül megtilthatja az engedély kiadását például az Országos Műemlékvédelmi Hivatal is, ha az adott épület valamilyen műemléki, védett városképi érdeket sért. De sok olyan határeset van, ahol ez az érdek eléggé nyilvánvaló, jogilag mégsem érvényesíthető. Úgy érti, előfordulhat, hogy ide jön egy sor külföldi tőkés - megrendelő, kivitelező, tervező -, maga lejátssza velük a meccset, hogy a maga tervét fogadják el, amelyet egyébként a fővárosi zsűri is elfogad, majd ezek után az V. kerületi önkormányzat esetleg azt mondja, hogy márpedig itt nem épül Kempinsky szálló? Kiélezve a dolgokat, igen, ez az abszurd helyzet is előfordulhat. Aztán lehet fellebbezni a fővároshoz. Ezzel együtt is azt mondhatnám, hogy egy igen jó tervet vagy olyat, amelynek biztosított a finanszírozása, eddig még nem utasítottak el. Az időt viszont keményen el lehet húzni a jóváhagyási játékkal, s el lehet érni, hogy lehetőleg borzasztóan elmenjen a dologtól a befektető kedve. Azt hiszem, tömegesen lehet ma olyan befektetőket találni Budapesten, akik megunták a telekkel való játékot, a különböző versenyeket és álversenyeket meg egyéb visszásságokat, és föladták. Ezt is gyökeresen másként kellene csinálni, mert nem bővelkedünk külföldi tőkében. Ugyanis, ha le tudom mérni, hogy komoly az ide érkező tőkés cég s az is, amit építeni akar, ha tudom, hogy netalántán magyar munkásokat akar foglalkoztatni már az építkezésnél is - mert minden ellenkező híreszteléssel szemben a magyar építőipar már kezd európai színvonalú lenni -, egyáltalán, hogy itt fog adózni, akkor uram bocsa', akár még ingyen is adhatnám a telket. Ehelyett rögtön az egész tervet és szándékot megölik azzal, hogy azt mondják, a telek ára az összberuházás tizenöt százaléka ez Bécsben is, Zürichben is olcsóbb. Ezért aztán az építtetők elmennek. Például Prágába, mert a csehek ezt jobban csinálják. Nem hiszem, hogy jó az, ha egy önkormányzati hivatalnok döntheti el, hogy komoly befektetői szándék mellett azt a bizonyos telket apportként a legmagasabb áron viszie be. Neki mint önkormányzatnak persze az az érdeke, hogy az adott telekért a legtöbb pénzt kapja. Csak éppen közben elriasztja a beruházót, ami rossz a kerületnek is, a fővárosnak is. És itt maradnak az ügyeskedők. Nem minden kerületben megy ez így, de sajnos jobbára ez a helyzet. Maga szerint ennek a döntésnek a fővárosnál kellene lenni?
