Építők és építtetők - Budapesti Negyed 9. (1995. ősz)

ÉPÍTÉSZEK - MIHANCSIK ZSÓFIA INTERJÚI Három építészek

Maga tulajdonképpen mindig egy megrendelővel és egy kivitelezővel áll szemben? Igen, és a hatóságokkal, mert velük is igen keményen meg kell küzdeni. Es mi van, ha a kivitelező egyáltalán nem felel meg a maga ízlésének és igényeinek? Maga választja a kivitelezőt, vagy mások jelölik ki? A kivitelezőt sohasem választhatom meg. Régen is egyértelműen elő volt írva, hogy ki a kivitelező, mostanában meg tendereken választják ki őket. Tehát mi megcsináljuk az úgynevezett ajánlati tervet, a tender-dokumentációt, ezt nyilvánosan meghirdetik hazai vagy nemzetközi szinten, majd következik a kiválasztási folyamat, amelyben szakértőként majdnem minden esetben meghatározó módon mi is ott vagyunk. Tehát ott ülök az értékelő bizottságban, és ha nagyon alkalmatlannak tartok egy kivitelezőt, azt a bizottságban elég harsányan el is mondom, és ezt eddig mindig el is fogadták. Nyilván mindig mindenben van megalkuvás, hiszen valószínűleg nem a legjobb kivitelező adja a legjobb árajánlatot. Az állami megrendelések idején mennyire kényszerült rá, hogy kiszámítsa a megrendelő ízlését, vagyis olyan tervet készítsen, amely nem biztos, hogy a maga adott felkészültségi szintjének és ízlésének felel meg, de a megrendelőnek tetszeni fog? Szerintem ez már Michelangelo és Gyula pápa közt is így működött. Ez része ennek a játéknak, amelynek szereplői vagyunk. Most persze keményebbek a dolgok: két év alatt kell felépíteni egy 8-10 milliárdos épületet, vagyis rettentően felgyorsított a folyamat, sűrítetten merülnek fel a tervezésre, építésre vonatkozó döntések, és ebben az állandó küzdelemben általában fel is őrlődik az ember. De azt hiszem, minél nagyobb az épület, annál több a megalkuvás, mert annál meghatározóbbak a financiális igények. Amikor a nyolcvanas évek végén jött a rendszerváltás, természetesen hurráztunk mindannyian, és azt gondoltuk, hogy a szakma szabadságfoka is jócskán megnő majd: azok a néha kezelhető, néha bornírt állami beavatkozások, amelyek sokszor vitték kényszerpályára a tervezést-kivitelezést, megszűnnek. Mondjon, kérem, példát a bornírt beavatkozásra! Mondok: a Váci utcában a Taverna szálló és a vele szemben álló Trade Center össze volt kötve egy híddal. Azért terveztem így, mert mellette, a Régiposta utca torkolatában eleve kialakult egy kis tér, s úgy gondoltam, hogy ezzel a Váci utca fölött átívelő híddal, ezzel a kivilágított Ponte Vecchióval vagy Rialtóval - egyik szintjén bár lett volna, fölötte éttermi terasz, amelyet nyáron kinyitottak volna - nagyon izgalmassá válna az utca, s újfaj-