Építők és építtetők - Budapesti Negyed 9. (1995. ősz)

ÉPÍTÉSZEK - KOMÁRIK DÉNES Feszl Frigyes és megbízói

volt. Lehet, hogy ezt a meglehetősen sajátos, szabadon alakított változatot nem érezte annyira idegennek, és talán a zsűriben feltételezhető ilyen irányú ízlésnek is akart valami megnyerőt nyújtani. Síremlékeknél, sírkápolnáknál talán, ő maga is bizonyos mértékig elfogadta, hogy a gótika illik a vallásossággal elegy emlékszerűséghez - bár nem egy ettől eltérő félköríves, Feszi-motívumokkal operáló példát is látunk nála. Nyilvánvaló, hogy e területen is mindig számolnia kellett a megbízói igénnyel, amit nemcsak az említett, alighanem általa is elfogadhatónak tartott kétféleség bizonyít, hanem klasszikus formavilágú síremlékek tervezése is. A sírkápolnák és Zichy Manóné ide sorolható sírfülkéje is érdekes módon mind csúcsívesek, de az említett Leininger-Westerburg kriptán már a homlokzaton megjelennek az ettől eltérő Feszi-motívumok is. A belsőben levő szarkofág pedig teljesen ez utóbbi kategóriába tartozik, miként a Zichy Manóné-síremlék uralkodó elemei is. Befejezésül, és a problémakör rendkívüli összetettsége miatt igazán csak vázlatosan, érintenünk kell a Feszi Frigyesnél részben valóban meglévő, részben csak neki tulajdonított nemzeti törekvés és megbízói igény találkozásának általában nem bolygatott kérdését. A nemzetire, a nemzeti építőstílusra való törekvés mind Feszlnél, mind az építtető társadalomban sajátosan tudathasadásos volt. Feszllel kapcsolatban szóltunk már arról a kettősségről, amely alkotó mű20. Egy sajátos német példa erre: System eines neugermanischen ßaustyls. Erfunden und dargestellt von F.V. Horn. vészetének külső szempontokat nem igénylő, öntörvényű önállósága és a nemzetinek (ehhez viszonyítottan) mintegy külsőleges magára öltése, bizonyos mértékig-valószínűleg tudattalan-magára erőltetése között volt. Meggyőződésem, hogy nála mindenkor az alkotó eredetiségre való törekvés volt az alapvető, meghatározó impulzus, s az építészeti értelemben vett nemzetire való törekvés csak fokozatosan, később - nem utolsósorban az ezt könnyen felszínre hozó akkori közgondolkodás hatására - nyerte el azt a kényszeres túlsúlyt, amely aztán kitörölhetetlenül a nevéhez tapadt. Bár a magyarosnak tekintett, de nem építészetileg exponált népies érzésvilág kezdettől fogva (például már az 184546 körül készült Zsámbék-grafikák saffázs alakjaiban) mindvégig foglalkoztatta, nem véletlen, hogy a nemzeti építőstílusra való, világosan látható és hangsúlyos törekvései későbbre, az 1870-es évekre esnek, akkor jelennek meg vázlataiban. A nemzetire irányuló törekvésnek az építtető társadalomban való említett hasadásos jellege - mint még részletesebben látni fogjuk - abban állt, hogy minden hazafias retorika és őszinte nemzeti identitáskeresés mellett, számukra sem volt - sőt kevésbé volt - világos, hogy egyáltalán mire kell törekedni, s a spontán érdeklődés ugyanakkor, mindettől szinte érintetlenül, az európai tendenciák recepcióját tekintette magától értetődőnek. Megjegyzendő, hogy a nemzeti építőstílusra való törekvés nem sajátosan magyar, hanem egyetemes európai jelenség , Potsdam, 1845.