Építők és építtetők - Budapesti Negyed 9. (1995. ősz)

ÉPÍTÉSZEK - KOMÁRIK DÉNES Feszl Frigyes és megbízói

szintjén pedig bemutatótermet, műhelyeket, lerakatot foglalt volna magában. Érdekes, hogy a jelek szerint saját családja alig vette igénybe munkáját. Tudunk egy távolabbi rokona, H ajagos Johanna részére végzett átalakításról (1850), s közelebbi rokonainak készített egy-két kisebb tervéről. Mint már említettük, különösen jellemző volt rá a különböző polgári testületekkel való kapcsolata. Ebben messze legjelentősebb volt az, ami Pest városához fűzte. A legkorábbi a szervita templom-kolostorplébánia-együttes megvalósulatlan terve volt (1847), ezt követte a „városi képviselők házának", azaz reprezentatív közgyűlési terem befogadására szolgáló épületnek a tervezése 1848-ban, melynek építése el is kezdődött, de a szabadságharc bukása következtében abbamaradt. A város mint kegyúr ennek felhasználásával építtette meg 1854-55-ben, Feszi terve szerint, a belvárosi plébánia kétemeletes épületét. Pest városától kapta megbízását élete főművére, a Vigadóra (1859-1865), majd ennek kiegészítéseként az elpusztult Német Színház helyére építendő bérházra 1865 tavaszán, mely aztán másképpen, nem az ő terve szerint valósult meg. Közben a ferencvárosi templomra készített tervet ismét a város mint kegyúr számára. Tervezett köztéri kutakat (1859), lámpákat, tudunk terveiről a belvárosi Szentháromság emlékre (1859), efemer díszépítményekre 1857-ben (királylátogatás), 1865-ben (az érkező uralkodó részére) és 1867-ben a király koronázásakor, mely utóbbi alkalommal a koronázási domb meg is valósult. A teljesség igénye nélkül említhetjük még a Kerepesi temető 1860 után készült kapuit, rácsait és az Eötvös-féle közoktatási törvény nyomán kibontakozó nagyarányú iskolaépítési programba való bekapcsolódását 1873-74-ben. Öt elemi népiskola és egy polgári iskola építéséről van tudomásunk. A Fővárosi Közmunkák Tanácsához fűződő, eddig kevéssé feltárt kapcsolatáról már volt szó. Csak félig-meddig tekinthető testületnek, inkább kibontakozó vállalkozás volt a Dunagőzhajózási Társaság és az Óbudai Hajógyár, melyekkel szemmel láthatóan volt valamilyen, egyelőre nem tisztán kirajzolódó kapcsolata. Feltűnően gyakran vesz részt pályázatokon, ellentétben a kor befutott, megbízásokkal elhalmozott, nagy vállalkozó építészeivel (Pollack, Hild, Zitterbarth, Kasselik), de másokkal is. Nem lehet nem észrevenni, hogy itt - a nyilvánvaló egyéni, lelki alkatbeli hajlandóságon kívül - a viszonylag új, demokratikus mentalitású tervezési, megbízásszerzési formához való, számára természetes vonzódásról is szó van, ellentétben környezetének a régi, patriarchális világban való otthonosságával. Ez rokon azzal, hogy - amíg teheti - nem céhes keretek közt akar dolgozni, hanem a céhtől, s egyáltalán az ipartól - amennyire lehet - emancipálódni törekszik. Ilyen továbbá a társas viszonyban, cégszerűen való működés, mely tudtunkkal nemcsak Pesten, de az országban is az első igazán tartós (kilenc évig fennálló) ilyen vállalkozás, még ha csak szóbeli megállapodáson nyugodott is. A pályázatok esetében sem a feladat jellege, sem a kiíró testület milyensége nem jellemző Feszi vonzódására, csupán a pályázat már említett demokratikusabb és kötetlenebb vállalkozási formájának ked-