Építők és építtetők - Budapesti Negyed 9. (1995. ősz)

HELYZETEK - HEISZLER VILMOS Birodalmi és nemzeti szimbólumok Bécsben és Budapesten (1867-1918)

ter által kiötlött terv, mely szerint az 1848as veteránokat tömörítő honvédegyletek küldöttsége megkoszorúzta volna a honvédemlékművet és Hentzi szobrát is. A jellemző módon közfelháborodást kiváltó tervet végül is elejtették, s 1897-re Hentzi szobra sem irritálta a budapesti közvéleményt: egy hadapródiskola udvarára került. Az 1848/49-es szabadságharc leverését követő megtorlás áldozatai közül először Battyhány Lajos gróf, az első alkotmányos magyar miniszterelnök kapott emlékművet kivégzése helyszínén, a volt Újépület (Neugebäude) lebontása után. A katonai rendeltetésű hatalmas épület a pesti Belvárostól északra különösen az 1849 őszi megtorlás hónapjai után vált gyűlöletessé a magyarok szemében, mintegy a magyar Bastille-t látták benne. Le is bontották a század végére, s a zsarnokságot jelképező épület helyén létesített térnek a Szabadság-tér elnevezést adták. Ugyancsak az osztrák katonai elnyomás szimbóluma volt a szabadságharc után a Duna fölé magasló Gellérthegyen emelt Citadella: a hegyi erőd a rebellis fővárost fenyegette bármiféle megmozdulás esetére. Az anyagi gondok és a jó ízlés azonban megmentette a Gellérthegyet koronázó építményt: miután elvesztette katonai jellegét, középső falrészét szimbolikusan lebontották, s azóta funkciót kereső építményként díszíti a Gellérthegy azelőtt kopárnak tartott tetejét. (Fontos, s a magyar közírók által sűrűn sérelmezett különbség volt a katonai épületek bécsi és pesti lebontása között, hogy Budapesten komoly megváltást kellett fizetni a katonai hatóságok számára, míg Bécsben ettől eltekintettek.) Kossuth Lajos, a forradalom vezetője 1849-es emigrációba vonulásától 1894-ben bekövetkezett haláláig nem tette lábát hazája földjére. Az emigráns politikusból így a térbeli és időbeli távolság (gyakorlati politizálása 1849-ben lényegében befejeződött) már életében szimbólumot csinált (ebben is méltó ellenpárja lett nagy ellenfelének, Ferenc Józsefnek, aki szintén már életében szimbólum lett, a Monarchia változatlan létének szimbóluma). Kossuth a független magyar nemzetállamiság szimbóluma lett, a magyar politikai nacionalizmus kielégítetlen ambícióinak megtestesülése. A turini remete az olaszországi emigrációból jelképként is hatott Magyarországon, s a személye köré fonódó nimbuszt olyan cinikus reálpolitikus is ki tudta használni, mint a dualista idők nagy magyar miniszterelnöke, Tisza Kálmán, aki elkerülhetetlen lemondását ügyesen öszszekötötte a nagy emigráns állampolgársága miatt Ferenc Józseffel kialakult nézeteltéréssel, s így mint Kossuth ügye miatt bukott államférfi javította foszladozó imázsát. Kossuth temetése újabb problémákat vetett fel: hogyan búcsúzzon a nemzet nagy halottjától, aki azonban egyúttal a koronás, s már szintén atyaként tisztelt uralkodó engesztelhetetlen ellenfele volt, s érzelmei viszonzásra is találtak? (Ferenc József hálószobáját többek között a világosi magyar fegyverletételről festett kép díszítette.) Az uralkodó kerek perec megtiltotta a magyar kormány tagjainak, hogy részt vegyenek a budapesti gyászszertartáson. A temetés megrendezését végül Budapest székesfőváros törvényhatósága vállalta magára. A hatalmas tömeg, a gran-