Építők és építtetők - Budapesti Negyed 9. (1995. ősz)
HELYZETEK - HEISZLER VILMOS Birodalmi és nemzeti szimbólumok Bécsben és Budapesten (1867-1918)
mányosság egyik bástyájának tekintett a Közvélemény, ezért „Schmerling-Theater"-szerű megoldásról szó sem lehetett. A neoabszolutizmus évei után a képviselőház új, de meglehetősen kis épületet kapott a Nemzeti Múzeum közelében, míg a főrendiház a Nemzeti Múzeum dísztermében ülésezett. 1885 és 1904 között a Duna partján hatalmas új épületet emeltek az országgyűlésnek. Az új Országház már tömegével is érzékeltette azt a jelentőséget, melyet a politika és a közvélemény a törvényhozásnak tulajdonított. Fontosságát jelzi az is, hogy egyedülálló módon nem kötötték meg előzetes költségvetéssel az építész Steindl Imre kezét, maga Tisza Kálmán miniszterelnök jelentette ki, hogy „most nincs helye kicsinyességnek". 5 A magyar államiság és alkotmányosság szimbólumának szánt épületnél a stílus sem lehetett közömbös. Steindl a neogótikát választotta, mely az önálló magyar államiság XIV-XV. századbeli fénykorára utalt. Ahogyan azt az országgyűlés közlekedési bizottsága az Országház építéséről szóló törvény vitájakor, 1880-ban indokolta: „A gót styl ugyan nem nemzeti, de ha nemzeti stylusunk nincs, kétségkívül a legfényesebb eszmének, a szabadság és az államhatalom eszményének képviseletére teljes nyugodtsággal választja azon eredetében nem is német, hanem francia stylt, melyet... mutat a párisi és a bécsi községház. Az Országháznak az alkotmány régi és az állameszme magasztos voltának nagy arányokban, a királyi vár és a Duna átellenében meg kell felelnie." 6 Tömeg, stílus és elhelyezés is szimbólumértékű volt tehát: az épület két hatalmas szárnya a felső- és az alsóháznak adott helyet, a történetiséget sugalló neogótikus stílustól idegen központi kupola a két ház egységét jelképezi, elhelyezésében pedig érvényesül a gyakori szempont: a törvényhozás az uralkodói palotával átellenben legyen. Budapesten az ugyan nehezen volt megoldható, lévén a királyi palota a budai Várban, de a pesti Duna-parton elhelyezkedő Országház a maga kupolás tömegével jó városépítészeti ellenpárját adja a budai Várpalotának. Nem csoda, hogy a kissé idegenszerűen ható bécsi parlamenttel szemben az építészetileg jóval kevésbé tiszta (neogótikus külső, neobarokkos térkezelés) budapesti Parlament a város jelképi erejű alkotórészévé vált. Itt nem volt probléma a belső díszítés programja: a magyar történelmi múltból vett jelenetekkel dekorálták az épületet, jeles magyar festők és szobrászok alkotásaival. A pesti Országház városképi és politikai ellensúlyát jelentő budai Várpak.ta léte és funkciója sűrítve hordozta a dualista államberendezkedés, Ausztria és Magyarország, a magyar nemzet és a Habsburg-uralkodó kapcsolatának ellentmondásosságát. A középkori magyar uralkodók palotája a török uralom és az azt lezáró ostrom alatt elpusztult. Helyén a XVIII. században Mária Terézia királynő emeltetett palotát, mely szerény méretei miatt sem lehetett uralkodói reprezentáció színtere. Később a dinasztia és a nemzet közötti jobb kapcsolatok jegyében a Habsburg-dinasztia ma5. Idézi Lukács, John: Budapest 1900. Budapest, 1991.58. old. t>. Idézi A magyar művészet története 1840-1918; Budapest, 1987.1. k. 190. old.
