Építők és építtetők - Budapesti Negyed 9. (1995. ősz)

HELYZETEK - KOZÁRI MONIKA Budapest a békeidőkben

ezen királyi jelmondat olvasható: »Bizalmam az ősi erényben « - Ugyanezen évben épültek a várhegy fokára ama diszes tornyocskák, melyek fel- és lejáratra készült hágótok lépcső-házaiként rendeztettek be; végre az idén készült el ama diszes lépcsőzet is, mely a testőrpalotából a királyi várba vezet." 1880. december 3. „A tabáni bölcsödé érdekében Minden kerületben van a humanisztikus egyleteknek majdminden fajából, dúsan dotálva, előkelőktől pártolva, közönségtől támogatva; a Tabánban a sok közül csak a közelmúltban létesült egy szegényes szegénygyermekkert, - a második jótékony intézet még mindig „alakul", a többiekre, a legszükségesebbre pedig csak a merész álmodozók mernek gondolni! Egy bölcsődefelállítása a Tabánban egyike a főv. társadalom sürgős teendőinek. Ez ügy érdekében szólalok fel. A Tabán szegény munkásnépe csak a kerületen kivül kaphatván foglalkozást, a többnyire kézinapszámra, építkezésben, vagy mosni járó szegény asszony ápolás és gondozás nélkül hagyja otthon gyermekét, s jól gondoskodott.róla, a ki csecsemőjéhez egy 5-6 éves leánykát állított »gondozni«, mert a legtöbb csak egyszerűen rázárja az üres szobát. Hogy ily gondozásnak hány gyermekélet adja meg az árát, azt tessék megolvasni a holtak napi-kimutatásából, legnagyobb arányt az I. kerület hegyi oldala szolgáltat! Csak a napokban monda orvosom, hogy feljelentett vétkes gondatlanságért egy tabáni asszonyt, mert gyermekét távolléte idejére a szomszéd veszélyes betegnek tudott gyermeke mellé tette be, s ime: Másnap együtt haltak. S mi az asszony mentsége? » ismerősei szintén mind napszámba mentek, gyermekét a nagy hidegben nem vihette magával a kőhordáshoz, ennivalóra pedig keresnie kellett: - mit tehetett?« A társadalom kötelessége lett volna itt azt mondani: add ide gyermekedet a crêcheházba, ha tudsz fizetni, fizess pár krajcárt, ha nem, majd pótoljuk a jótékony-alapból! Igen! de a társadalom nálunk hailgat, jótékony-alap nincsen, mit tegyünk tehát? Nézzük tovább is, hogy úgysem szapora fajunkból minden tél megkövetelje fölös áldozatát? hallgassuk segítség nélkül a tehetetlenek jajgatását akkor, mikor jószivüen és többszörösen megemlékezünk a főváros többi kerületének gyermekeiről, s emellett tartsuk fenn azon abnormis állapotot, hogy a tabáni leányiskolák növendékeinek nagy része iskola helyett kis testvérét »orizze«?! De talán nem lesz így örökké! Örvendve hallom, hogy a bölcsőde-egylet választmánya bizottságot küldött ki a tabáni viszonyok tanulmányozására s így első sorban az ő figyelmüket kérem a mondottakra, s ha ők itt alaposan körültekintenek, lehetetlen, hogy a Tabánt ajánlják a felállitni szándékolt új bölcsőde helyéül? A főváros évi jótékony adományai, a karácsonyi alap, - az ezüstmenyegzői alapítvány - mind juttathatnak valamit e célra, a kerület maga is sorompóba lépend, s a nagyközönségtől is remélhetünk annyit, hogy a tabáni bölcsőde javára is fog egyszer - legalább - mulatni!.."