Építők és építtetők - Budapesti Negyed 9. (1995. ősz)

METSZETEK - BABITS MIHÁLY Kártyavár (regényrészlet)

mivel minden ilyen acélcső egy-egy kút első stádiuma: a medencét kútcsoportnak nevezhetjük. Micsoda varázs volt ez? A száraz szavak - az idegesítő kalapálás hátterén - oly műszakiak: a bíró szót sem értett, és valósággal szorongást érzett, mint diákkorában a fizikaórán. Szavak, csövek, kövek - minden oly idegen volt neki; hogy kerül ő ide? A tanító azonban nagy hangon köszönt,pertu szólította a polgármestert, s az alázatosság és tolakodás különös vegyülékével sietett bemutatni „városunk új lakóját, volt iskolatársamat, Partos Kálmán járásbíró urat", mint kinek ez legjobb jogcíme a közeledésre, s mint ki önkénytelen is dicsekedni való szerencsének érzi egy járásbíró barátságát. Ah, de a polgármester az kellemes csalódás. Nem újvárosi típus. Fekete zsakettes; inkább alacsony; erélyes, de vidám, nyílt képű úriember, s barátságosan, házigazda módjára szorít kezet a bíróval: szokva a reprezentáláshoz, s látszik, hízeleg is neki, hogy minden új embert ő fogadjon először városában. - Van-e már lakása a bíró úrnak? - kérdezte azonnal, s megkérte, keresse fel őt másnap a városházán, hol a tisztviselőtelep ügyében minden felvilágosítást készségesen megad. - Egyébként a tanító úr, az én kedves barátom, el fogja kalauzolni a bíró urat a kiszemelt fundusokhoz, itt vannak pár lépésre; ugye, leszel oly szíves? - fordult Kovácshoz oly hangon, mintha az valóban neki tenne ezzel szívességet. - De ha érdekli az urakat, legyen szerencsénk, tekintsék meg velünk Újváros készülő vízműveit: mondhatom, érdekes látnivaló, kivált ily kitűnő kalauzzal - bókolt a mérnöknek. A bírót ismét vonta a nagy masina, amerre nem akart és nem szeretett. A nagy kopácsolás mind közelebbről jött. Oly kísérteties volt mindez! Még a kedves polgármester is mintha izgatott lenne, mintha valakit várna óráját nézte egyre, mintha gondjai volnának. S ez a meztelen munka mindenütt! Új „kútcsoport" elé értek, melynek számát egy nagy római hármas hirdette egy táblán. - Ez is kezdetleges stádium - mondta rá a mérnök. - A vezetőcölöpök most veretnek be, és a szádfák beverésre előkészítve várnak. Érdekesebb lesz a következő, a második számú: ott most verik le a kutak szádfalait, hogy a jövő hét folyamán a betonmunka megkezdhető legyen. Ah, itt a zaj fészke! Tompa ütések, egyhangú zakatolás, s közben egyegy éles, metsző csengése a tömör acélnak. Ritmus, ritmus. Hogy rebegtek a gyér akácok poros lombjai ! Két verőgép s két kéziverő dolgozott, s szürke munkások nyüzsögtek csoportosan, mint a nyárlevelek. Mily nagy Kény-