Építők és építtetők - Budapesti Negyed 9. (1995. ősz)
ÉPÍTÉSZEK - KOMÁRIK DÉNES Feszl Frigyes és megbízói
Mielőtt azonban ezekhez az - egyelőre szükségképpen csak vázlatos - vizsgálódásokhoz hozzáfognánk, idézzük fel röviden Feszi Frigyes életének és munkásságának főbb mozzanatait, hiszen az építtetőkkel való kapcsolatai s azok értékelése nem független ezektől. 1 Ausztriából származó, német anyanyelvű pesti patríciuscsaládban született, apja kőfaragómester volt, legidősebb bátyja, Ágoston 1848-tól 1874-ig Pest város tanácsno-ka. Pesten szabályos céhes képzésben részesült, feltehetően Hild Józsefnél, majd 1839 tavaszától 1844 nyaráig vándorúton volt, melynek nagy részét Münchenben töltötte. Itt 1839-ben a Képzőművészeti Akadémiára is beiratkozott. 1845-ben társult a hozzá hasonlóan pesti kőfaragó családból származó Kauser Lipót/#/(1818-1877) és a kassai születésű Center Károllyal^ 1819-1867), mely társulás kilenc évig működött. Céhes mester csak 1866ban lett. Munkáit stiláris szempontból két csoportba sorolhatjuk, a romantikus és a historizáló eklektikus művek csoportjába. Romantikus architektúrájában három vonulatot figyelhetünk meg, agótizáló, keleties formálású „Rundbogenstil"-t és a magyaros formaszándékú alakításét. Teljes egészében vagy dom'má\óangótizálóalkotása éppúgy viszonylag kevés van, mint kifejezetten magyaros formaszándékú, azaz parasztkariatidákat, állatfőket, vitézkötés-motívumot felhasználó műve. A romantikus munkásságának zömét kitevő sajátos „Rundbogen s tir architektúrája, ez a keletií. Monografikusán I. Kománk Dénes: Feszi Frigyes (1821-1884). Bp. 1993. Ugyanakkor mindazt megtalálja itt részletesen az es-móros „félköríves stílus" Feszi egészen eredeti formaleleménye volt, melyben csipkeszerű és szőnyegszerú elemek ötvöződtek kubusos-sztereometrikus építészeti tagozatokkal. Romantikus alkotókorszaka nagyjából a Vigadó befejezéséig tart, mint ahogy országos viszonylatban is 1865 után kezd a középkorias romantika rohamosan háttérbe szorulni, kivéve bizonyos mértékig a templomépítés, emlékműformálás, kastélyépítés területét. E rezervátumokban Feszlnek is akad egy-egy romantikus terve vagy műve. Megadatott azonban a nagy romantikus mesternek, hogy utolsó megépült műveinek egyike és utolsó terve ezek sorába tartozzon. 188283-ban épült meg az egykori Sugárúton a Vigadó formavilágát alkalmazó Bányászvilla, és 1884-ben készítette a romános formálású, de Feszi-motívumokat sem nélkülöző kőbányai templom tervét. Ugyanakkor azonban élete utolsó húsz esztendejét szinte maradéktalanul a historizáló eklektika uralta, ellentétben a köztudattal, mely szerint mindvégig kitartott a romantika mellett, s éppen ezért nem is nagyon épített. A historizáló eklektika elfogadásáról tanúskodnak megépült és eddig felkutatott épületei, valamint igen nagyszámú terve a tervhagyatékban. Ugyanerről tesznek bizonyságot 1870-es Sugárúttervei és az 187l-es városrendezési tervben szereplő új épületek rajzai vagy az ez időben készült pályatervei. Természetesen nem lehet kétség afelől, hogy romantikus korszaka, a romantikus formálás állt közel hozzá, ezt mutatják alkalmi vázlatai, olvasó, amit jelen tanulmányban természetszerűen csak röviden és források megjelölése nélkül említünk.