Építők és építtetők - Budapesti Negyed 9. (1995. ősz)

METSZETEK - LENGYEL JÓZSEF Három hídépítő (részletek)

tanácsát, de sokszor, lám, már ebédre is meghívja, és mindenhová magával cipeli. Hol a szolnoki vasút megnyitására, hol Metternich bécsi villájának megtekintésére, hol a magyar színházba, saját páholyába. Meg arra is figyel, hogy nem nősül-e Clark, és ha beteg, kétségbeesik... Például 1845. március 15-én: „Adam Clark tegnap azt mondta, hogy a hármas számú pillér alapja négy nap alatt elkészül. O, Istenem... az alap elkészül. Csak A.C. az életével fizet érte. Micsoda zavarba jutunk." Ez arra vonatkozik, hogy Adam Clark ez időben nemegyszer betegeskedik. Széchenyi meg mindenkit betegebbnek lát, mint amilyen. Saját közeli halálát minden héten megjósolta. (...) A munkásszármazás, sajnos, nem óv a sznobizmustól. A kivételes helyzet, melybe Magyarországon került, a nagy hatalom, mely az építés vezetésével jár, a jó fizetés bizony nyomot hagy a fiatal angol életében és nemcsak fiatal angolok életében és nemcsak a múltban. Ám nyomot hagy munkásvolta is. Méginkább a tudat, a biztonság, hogy kitűnően érti a mesterségét. „Independent" - írja róla Széchenyi egy alkalommal, és ebből magyarázza, hogy Clarkot nem szereti a hajógyár tisztviselője, Rau úr. (...) Adam Clark minden erejét, minden képességét beleadta a hídba. Pénzügyeiben azonban, akárcsak Tierney, nem feledkezett meg magáról, és a saját nélkülözhetetlenségére is vigyázott. Erre minden oka megvolt; nem felejtette el, hogy milyen csúnyán bántak vele, mikor a „Vidra" már kifogástalanul működött. (...) Adam Clarknek helyzete Pesten elég kényes volt, mert Széchenyi helyzete vált mindinkább kétségessé. O pedig szívvel-lélekkel Széchenyi embere. Például Széchenyit már 1843-ban rágalmazták, hogy sokat keres a híd részvényein. Adam Clarkról pedig azt híresztelik, hogy hatszázezer forinttal megszökött. A Jelenkor, a Széchenyihez közelálló lap felel erre „Egy kis fővárosi pletyka" címen, és megírja: Clark nem szökött meg; a kőbányákban van, hogy a kövek minőségét felülvizsgálja. O, igen. A rágalom kétélű fegyver. Ebben igaza van. Csakhogy az a bizonyos második él, sajnos, sokkal később vág. És megtörténhet, hogy már későn. A mi esetünkben csak bosszantotta az építőket. In: Lengyel József: Három hídépítő, Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, I960. 142-144.; 146-147.; 148-151.; 154-155.; 162-164.; 166-167.