Építők és építtetők - Budapesti Negyed 9. (1995. ősz)

ÉPÍTTETŐK - ERDEI GYÖNGYI Bárczy István beruházási programja (1906-1914)

fejlesztő tevékenység folytatását, ami pedig utána következett, a főváros történetének már egy másik fejezete. Mit őrzött meg a város az egykori „újkor" hagyatékából? Leglátványosabban talán az épületeket - főként az iskolákat. A megmaradt épületeken - annak ellenére, hogy a díszítő műalkotások egy része eltűnt vagy megkopott az eltelt évtizedek során - ma is érzékelhető az eredeti szándék: a funkcionalitás és a művészi szépség szempontjainak érvényesítése az alkotásban. S ez nemcsak a művészek, a mecénások érdeme is. S őriz egy búvópatakként tovább élő városvezetési koncepciót, melynek a szociális érzékenység, a kultúra, a művészi értékek felé forduló állandó figyelem, s a mecenatúra együttesen alkotják főbb pilléreit. E nagyszabású beruházás-sorozat, töredékessége ellenére, különleges csillagórát jelez a főváros történetében, melyet a tehetségek bősége és a lehetőségek pazarló gazdagsága jellemez. E kivételes korszakban egy különleges személyiség áll a város élén, aki jó karmesterként hangolja össze a legkülönbözőbb törekvéseket, s teremt új és új alkalmakat a város fejlesztésére. Talán e csodálatos képessége és népszerűsége indokolja, hogy neve összeforrt a korszakkal, s Budapest „újkora", „fénykora" azóta is Bárczy-korszakként él tovább. A Bárczy irányításával megszületett alkotások máig is tanúskodnak az „építő polgármester" és egy öntudatos, modern, polgári városvezető réteg törekvéseiről.