Építők és építtetők - Budapesti Negyed 9. (1995. ősz)

ÉPÍTTETŐK - ERDEI GYÖNGYI Bárczy István beruházási programja (1906-1914)

építészpárost, akik a Lechner Ödön nyo­mán kialakult „magyaros" építészeti stí­lust magas színvonalon valósították meg alkotásaikban, s végezetül a geometrikus szecesszió legmodernebb formáit alkalma­zó Vágó testvéreket. A választások eredményeként összeálló névsor híven tükrözi azt a szemléletet, me­lyet a főváros vezetői képviseltek. (S e kér­désben egyetértés nyilvánult meg a bizott­sági tagok részéről is.) Úgy vélték, mintát kell adniok az építtetőknek, ezért inkább a bevett, elfogadott, általánosan elismert stílusokat és formákat szerették volna kö­vetni. A polgármesterben és munkatársai­ban ugyanakkor az a törekvés is élt, hogy az újat, a legmodernebbet is népszerűsíte­niük kell, ezért azok közül is válogattak. Itt említenénk Lajta Béla nevét, akinek alko­tásai ekkortájt általános elismerést arattak, nem utolsósorban azért, mert épületein ­kiegészítő formákban vagy belső építésze­ti elrendezésükben - csaknem mindig he­lyet kaptak a népművészet díszítő elemei vagy motívumai, melyek e korszakban szinte kötelezővé váltak. A „magyaros" építészeti stílus a főváros vezetőire azért is gyakorolt nagy vonzóerőt, mert a hivatalos „közvélemény" s a bulvársajtó részéről sokszor hangoztatott vád volt Budapest „nemzetietlensége", „idegensége". Ez az érvrendszer nagyrészt a fővárosi polgárság zsidó származású részét tekintette célpont­jának, de a város vezetőit - természetesen saját ízléspreferenciáikon keresztül - bizo­nyosan érintette. Talán ennek is köszön­hető, hogy a későbbiek során - ugyancsak 20. Lovotta Gyula: Mit épített a főváros az elmúlt 25 év alatt? az elnöki ügyosztály kezdeményezésére ­megbízást kaptak az építési programban Kós Károly, Györgyi Dénes és Zrumeczky. Dezső, akik a „Fiatalok" néven ismert mű­vészcsoport tagjaiként az erdélyi népi épí­tőművészet alkotásait kísérelték meg váro­si környezetben újjáteremteni. Néhány épületet - bérházakat és iskolákat - a mér­nöki hivatal építészei terveztek, ezek többsége a historizmus stílusvonulatába illeszkedik. Meg kell említenünk, hogy a névsorokban nem szereplő tervezők meg­bízására is sor került - többek között Baumgarten Sándor és Nagy Virgil kapott feladatot -, valószínűleg személyes kap­csolatok alapján. Több forrás is említi „azt a vezetőférfiút, boldogult Kabdebó Gyu­lát, ki nagy építési műveltségénél fogva meg tudta találni - néha az ismeretlenség homályából kiemelve is - a legjobb építő­művészi, fiatal tehetségeket, akik az ő út­mutatásai alapján dolgoztak s hozták létre 20 alkotásaikat. Az építészek névsorát és a tervezett költségvetést 1909. március 27-én hagyta jóvá a tanács, a program azonban belügy­miniszteri ellenjegyzést igényelt. Ebben az esetben ez nem puszta formalitás volt, a programban bizonyos változást eredmé­nyezett: sor került azon bérházak számá­nak csökkentésére, melyeket a magántőke bevonásával javasolt felépíteni. Az építészek azonban már a felterjesztés előtt megkapták megbízásaikat a vázlatos tervek elkészítésére. Azelső- 1909őszén induló-ciklus költ­ségvetése 22,2 millió korona volt. Ebből 10 (In: Független Budapest 1929. december 25.10.1.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom