Zsidók Budapesten - Budapesti Negyed 8. (1995. nyár)

ÉLET A KULTÚRÁBAN - ZEKE GYULA A nagyvárosi kultúra új formái és a zsidóság

zsidó. (A számok csupán a felekezeti értelemben vett zsidókat tartalmazzák, a kitérteket nem.) Akárhogyan is, fele-fele, ez jelentőségteljes arány. Mégsem mutatja föl önmagában azt a mást, azt az újságot, amely a zsidókkal jelent meg a sajtóban a magyar modernizáció első évtizedeiben. Ennek föltárására most két ellentétes előjelű szöveget állítok egymás mellé. Nézzük az elsőt: „Liberális és zsidó szemüvegen át láttuk az irodalmi, művészeti, gazdasági és politikai életet; filozófiában, esztétikában, sportban, katonai, műszaki, kereskedelmi, erkölcsi, sőt theológiai és egyházi kérdésekben is csak azt tudtuk meg és úgy tudtuk meg, amit és ahogy a zsidó sajtónak kedve telt velünk közölni. Még a vatikáni híreket is zsidó kézből kaptuk, az Istent magát, az evangéliumot, a kereszténységet zsidó szemüvegen át kellett látnunk.[...] Belekapaszkodott [ti. a zsidó sajtó] a mi széthúzó, vastagnyakú, fenegyerekeskedő természetünkbe, s csinált köztünk végeszakadatlan testvérharcot; belekapaszkodott szabadságvágyunkba, önérzetünkbe és gőgünkbe, s megrészegített az önistenítő hitetlenség, a vallási és erkölcsi fegyelmezetlenség mámorával; belekapaszkodott honfiúi érzelmeinkbe és éretlen, céltalan, káros sovinizmussá fűtötte azokat; belekapaszkodott úrhatnámságunkba, s esztelen költekezésre, szertelen fényűzésre, takarón túl nyújtózkodó élvezetvágyra szoktatta a szegény középosztályt; belekapaszkodott érzékiségünkbe, s közönségünket, népünket, sőt ifjúságunkat a fékevesztett szexualizmusnak ideálo12. Hét évtized..., uo. kat elhomályosító, tetterőt bénító, erkölcsiséget és egészséget sorvasztó ingoványaiba vitte; belekapaszkodott tudásvágyunkba és kíváncsiságunkba, s megtanított mindennel felületesen, semmivel sem alaposan foglalkozni. Ha ma erkölcsileg, vallásilag, művelődésileg és gazdaságilag roncsok és romok vagyunk, ennek hihetetlen mértékben az a titkosan és lassan ölő méreg az oka, melyet a modern liberális és zsidó sajtó évtizedeken át naponta, sőt naponta kétszeri, háromszori adagolással millió és millió keresztény embernek vérébe csepegtetett; s e téren nemcsak a kimondottan destruktív sajtó, talán nem is elsőï ï * 13 sorban az, okozott hihetetlen károkat." Bangha Béla páter ír így 1920 tavaszán a Magyarország újjáépítése és a kereszténység című munkájában, amely Szekfű Gyula Három nemzedék-e és Szabó Dezső Az e/sodort falu-\a mellett a két világháború közötti korszak legnagyobb hatású antiliberális műve volt. A másik idézendő szöveg ugyancsak 1920-ban keletkezett, s Gholnoky Lászlótól való: „Hanem aztán kezdtek megjelenni a zsidók és velük együtt élet és nyüzsgés költözött a szerkesztőségekbe. Amíg mi keresztények azelőtt ravaszul egymásra akartuk tolni a riportot meg a politikát, és mindnyájan csak a kényelmes irodalomra vagy az elegáns színházi kritikára aspiráltunk és egy világért ki nem mozdultunk volna megszokott köreinkből, addig a fiatal zsidógyerekek lázasan szaladgáltak a városban fel-alá, ott voltak mindenütt, tudtak mindent, a politikai rovat vezetője szinte 13. Bangha Béla: Magyarország újjáépítése és a kereszténység. Budapest, Szent István Társulat, 1920,51 -52 p.