Zsidók Budapesten - Budapesti Negyed 8. (1995. nyár)
NEOLÓGIA ÉS ORTODOXIA - KARÁDY VIKTOR — PALÁSTI MÓNIKA Ecsetvonások a budapesti ortodoxiáról
Ecsetvonások a budapesti ortodoxiáról KARÁDY VIKTOR PALÁSTI MÓNIKA B ár a magyarországi zsidóság történelmileg kialakult s egész Európában egyedülálló belső megosztottságáról az utóbbi időkben szaporodtak a tudományos igényű helyzetjelentések,' továbbra is igen keveset tudunk arról, hogy a múlt század hetvenes évei óta ténylegessé váló felekezeti szakadás az ortodoxia és a neológia között valójában milyen következményekkel járt az ország (és sokáig egész Európa) legnagyobb zsidó közössége, a budapesti zsidóság összetételére, vallásgyakorlatára, társadalmi beilleszkedésére és a magyar főváros érvényesülési pályáin való elhelyezkedésére nézve. A néhány idevágó tanulmány csak érintőlegesen tárgyalja a budapesti ortodoxia és neológia különbségeinek kérdését, s az utolsó évek örvendetesen gazdagodó szakirodalma hajlamos a fővárosi zsidóság egészét ha nem is a neológiához csatolni, legalább erősen alábecsülni a helyi ortodoxia súlyát. Ebben a dolgozatban ezt a hiányt nem tudjuk ugyan teljesen pótolni, mivel az idevágó általunk kezdeményezett oknyomozó levéltári adatfelvétel még nem zárult le. Néhány lényeges ecsetvonás meghúzását azonban a budapesti ortodoxia kollektív arcképére vonatkozólag a már felhalmozott kutatási eredmények is lehetővé teszik. Kezdjük a fővárosi ortodoxia számarányainak becslésével. Ezt a sokak által az egykori felekezeti viszály folytán „kényesnek" ítélt kérdést a rendelkezésre álló gyér, s talán nem teljes demográfiai forrásokból még nem lehet végérvényesen tisztázni. 5 A forrásösszesítések azonban megengedik azt a következtetést, hogy a helyi ortodoxia ugyan a főváros zsidóságának csak egy kicsiny töredékét képviselhette,
