Zsidók Budapesten - Budapesti Negyed 8. (1995. nyár)

NEOLÓGIA ÉS ORTODOXIA - CSORBA LÁSZLÓ Jákob háza, Izrael sátra

sorsosaik asszimilációs hajlandóságát és a nyugati, főként németországi hitéleti re­formtörekvéseketcélzó adaptációs kísérle­teket. Mély meggyőződéssel ragaszkodtak a maguk ortodox hagyományaihoz és a cha­szidikus miszticizmussal és középkori életmódparancsokkal átszőtt vallási élet­12 hez. Nos, az általuk is megtestesített kon­zervativizmus ellenében több ún. magán­zsinagóga működött már az 1820-as évek­ben Pesten a reformokat szorgalmazó templomegyletek támogatásával, de az el­lentétek olyan heves jelenetekben nyilat­koztak meg, hogy az elöjáróság végül be­záratta ezeket az imahelyeket. Maga a hit­község vállalta azonban, hogy átveszi a re­formpárti „Cheszed Neurim" egylet Cul­tustempel elnevezésű gyülekezeti helyi­ségét, amely eredetileg a szintén Király utcai „Fehér lúd"-házban működött. Az intézményt az Orczy-házban bérelt kétszintes, 491 imaszékes teremben ren­dezték be a bécsi példakép, a Chorschul mintájára. Utóbbi 1671 óta az első legálisan megnyitott zsinagóga volt a császárváros­ban. A rá jellemző kicsinyes aggályoskodá­sok közepette engedélyezte I. Ferenc csá­szár 1826-ban az építkezést, és a szerény külső ma sem árulja el, hogy Bécs egyik leggyönyörűbb klasszicista termét rejti a Duna-csatorna közelében húzódó Seiten­stettengasse. A bécsi zsidóság körében népszerű rabbi és hitszónok, Isaac Noah Mannheimer vezette reformgyülekezet 12. A témát részletesen tárgyaló Pietsch meggyőzően érvel amellett, hogy mivel a statisztikák szerint 1869 után a zsidó bevándorlás már kisebb volt, mint a kivándorlás, így a századvég antiszemita-antiju­daista irodalmában szociológiai evidenciaként kezelt „galicianer- vagy kazárkérdés" (vagyis a kelet-európai zsidóság állítólagos „beözönlé­se" a galíciai határon) egyfelől az országon belüli migráció téves kivetí­olyan - a hagyományos nyelvet és textu­sokat megőrző, de a szertartási formákat mértéktartóan megújító - istentiszteleti gyakorlatot alakított ki, amely az elkövet­kező évtizedekben azután meghatározó hatást gyakorolt a Habsburg-birodalom minden jelentősebb hitközségére. Ezt követte az Orczy-házban megnyíló Kul­tusztemplom is a kórus bevezetésével, mo­dernizált (rövidített) imarend alkalmazásá­val, továbbá a hitszónoklat és a külön női istentisztelet meghonosításával. Nos, nö­vekvő gazdasági-társadalmi súlyának nyo­matékával a háttérben, ennek a templom­nak a közönsége döntött azután úgy, hogy kellő méretű és szépségű, de főként saját tulajdonú istenházát építtet a Baldácsy csa­lád telkén, a Dohány utcában. 14 Felépül az istenháza Miként Savoyai Jenő herceg vagy a Zrí­nyivel vitázó Raimondo Montecuccoli, éppúgy a Baldacci-família fiai is azért hagy­ták oda Itália mesésen azúrkék egét a 18. században, hogy a Habsburg császári ud­varban találják meg a szerencséjüket. Giu­seppe - vagy már inkább József - ugyan csupán őrnagyságig vitte Erdélyben, test­vére azonban olyan komoly karriert csinált Bécsben, hogy „véghvezekényi" előnév­vel körített bárói címet örökíthetett hon­fiúsított unokaöccseire. Az idősebbik fiú, Baldácsy Manó császári ezredesből hon­tésének, másfelől a zsidóságon belül korábban folyt ortodox-neológ vita átértelmező kisajátításának, egyfajta „kifordításának" tekinthető, lásd Pietsch i.m. 53-57. 13. Encyclopaedia Judaica. Vol. 16. Jerusalem, 1971. 124., Hugo Gold: Geschichte der Juden in Wien. Wien, 1966.27-29. 14. Grossmonn i.m. 4.

Next

/
Oldalképek
Tartalom