Zsidók Budapesten - Budapesti Negyed 8. (1995. nyár)

AZ ASSZIMILÁCIÓ KORA - VÖRÖS KÁROLY Wahrmann Mór - egy zsidó politikus a dualizmus korában

át; egyre beljebb a kiépülő elegáns és forgalmas városrészbe, már a k.u.k. privilegizált zsidó nagykereskedelmi társulatnak is tagjaként. Wahrmann Izrael két másik fiáról kevesebbet tudunk: Ábrahám Salamon óbudai főkántorrá lett, míg Ezékiel ugyancsak a kereskedelmi pályára lépett. Wahrmann Mayer Wolf fiát, az 1832 februárjában Pesten született, a család harmadik pesti generációját jelentő Mórt szintén gondosan iskoláztatja. Wahrmann Mór a pesti evangélikus gimnázium tanulója, majd az egyetem bölcsészkarát látogatja. Ám apja 1847-ben a még csak 15 éves fiút beveszi a cégbe, ahol 20 évesen, 1852-ben cégvezető, 1858-ban társtulajdonos lesz. A cég azonban eközben kinövi a textilkereskedés kereteit. 1859-ben, apja halálával Wahrmann Mór a Pesten és Budán egyaránt bejegyzett „Wahrmann és fia" banküzletnek lesz egyedüli tulajdonosa. A 60-as évek elején Wahrmann már városszerte ismert sikeres üzletember, aki azonban (és sikerének talán éppen ez a magyarázata) túl is tud tekinteni a szűkebben vett üzlet határain, és érzékelni képes az üzletet körülvevő tágabb társadalmi-politikai környezetet és annak hatását minden üzleti tevékenységre. A Wahrmann-család történetében a vallási és a kereskedelmi funkciókon túl most belép a politika is. Wahrmann Mór ugyanis jól láthatja, hogy a bécsi központosító gazdaságpolitika törekvései ellenére is a Bécstől függetlenülő magyarországi nemzeti piac kialakulása nagy léptekkel és fel nem tartóztatható módon halad előre (amiben nagy szerepet játszik a magyarországi vasúthálózat kezdődő, még Széchenyire viszszamenő központosítása Pest-Budára), és hogy a pest-budai gazdasági élet szervezőmunkája kivált a kereskedelemben és a hitelügyletben lassan az egész országra kiterjed. Az 1860-as évek elején Wahrmann néhány újságcikket jelentet meg: tárgyuk a magyar hitelélet függetlenítése a pénzpiacon Ausztriától. A cikkek felkeltik a Deák Ferenc körül csoportosuló, már a kiegyezésre készülődő magyar politikusok figyelmét: ők is régóta érzik, hogy a magyarországi külön nemzeti piac létrejötte milyen nagy támogatást jelenthet az Ausztriához való politikai viszony lazítására törekvő elképzeléseik számára - mégpedig nemcsak a kiegyezést illetőleg, hanem a magyar gazdasági életnek a Gründerzeit sodrába történő bekapcsolhatásával is. De tisztában vannak azzal is, hogy ezt az alátámasztást milyen nagy mértékben tudja biztosítani a túlnyomórészt zsidó kézben lévő hazai és bécsi nagytőke és általában a zsidó polgárság, s hogy e rétegek megnyerése továbbra is milyen nagy fontosságú. Természetes ezek után, hogy a kiegyezésnek és ezzel az alkotmányos viszonyok helyreállításának szinte a másnapján az 1867. évi XVIII. tc. már kimondja a zsidók (ami végig az egész korszakban a zsidó felekezethez való tartozást jelentette) teljes politikai emancipációját; ez többek között a zsidók számára megadja az aktív és paszszív választójogot is (persze a cenzusos választójog általános korlátai között). A magyar képviselőház első zsidó vallású tagja (Deák Ferenc javaslatára, aki a fővárosi kereskedelmi rétegek a liberális nemesség érdekeivel alapjában azonos érdekeinek képviseletében látta a zsidó vallású képviselő legjobb tevékenységi körét) így