Zsidók Budapesten - Budapesti Negyed 8. (1995. nyár)

ZSIDÓK A KOMMUNIZMUSBAN - MIHANCSIK ZSÓFIA INTERJÚI „Szóval azt mondja, aki zsidó, tartsa magát zsidónak?"

eszközt, persze kölcsönbe. Nekem tehát megvolt a pénzem, csakhogy sem itt, sem ott nem fogadtak be azért, mert nem voltam nős. Mondtam, hogy jön majd az apám meg az anyám. Ez őket nem érdekelte, a szemükben én akkor is egyedülálló voltam. Miért nem nősült meg? Mert nem szerettem senkit. Azért, hogy beszállhassak egy építkezésbe, még nem veszek el egy nőt, akihez semmi közöm. De próbálkoztam mással is: Jaffa akkor üres volt, mert az arabok elmenekültek. Ott próbáltam lakást szerezni. Csakhogy jött a „Varázsszőnyeg-akció": a jemeni zsidókat légi hídon szállították Izraelbe annyi gyerekkel, mint égen a csillag. Elmentem az illetékes katonai tényezőhöz, aki a leszerelt katonákkal foglalkozott, és mondtam neki, hogy lakást szeretnék Jaffán. Azt válaszolta, hogy neki most tízgyerekes jemeni családokat kell elhelyeznie, az én problémám viszont nem olyan sürgős. Mit ad isten, kilépek az épületből, és találkozom egy volt dél-afrikai bajtársammal, aki elújságolja nekem, hogy most kapott lakást. Kérdezem tőle: nős vagy? Azt mondja, nem. Visszamegyek az illetékeshez megkérdezni, hogy is van ez. Na ja, mondja, persze, hogy egyedülálló ő is, de ha nem adunk neki lakást, visszamegy Dél-Afrikába. Te viszont nem mehetsz vissza, mert ott kommunizmus van. Egy héten belül írtam anyámnak, hogy haza akarok menni, intézzék el, hogy ne legyen bántódásom. Sokáig tartott, míg kijárták? Egy hónapig sem. Mikor aztán vittem a magyar amnesztia-levelet, hogy bocsásson el az izraeli hadsereg, már azt is megkérdezték, hogy nem volnae kedvem tiszti iskolára menni. Egy héttel ezelőtt lett volna, mondtam, most már nincs. Nem félt attól, hogy Magyarországon folyton gyanakodni fognak magára? Dehogynem! De mit tehettek velem? Nekem nem volt érettségim, csak négy polgárim, mert engem már 39-ben kioktattak a zsidóságról a nagykanizsai kegyesrendi atyák, akik nem vettek fel a gimnáziumukba - noha eminens tanuló voltam -, mert én lettem volna a hatodik zsidó az osztályban. Tehát mikor hazajöttem Izraelből, Nagykanizsán nem akartam maradni, feljöttem Budapestre. Elmentem az Egyesült Izzóba betanított munkásnak. Fél év múlva műszerész voltam, újabb fél év múlva esti technikumba jártam. Alig kezdtem el azonban, mikor behívtak katonának. Két év múlva leszereltem, s noha akkor már nem vettek volna fel a technikumba - mert 51-ben még lámpással keresték a munkáskádereket, én meg