Zsidók Budapesten - Budapesti Negyed 8. (1995. nyár)

ZSIDÓK A KOMMUNIZMUSBAN - DOKUMENTUM Losonczy Géza levele Révai Józsefhez 1949-ben

Rákosi elvtárs ezen a 2-3 héttel ezelőtt történt megbeszélésünkön a leghatározottabban szembeszállt azzal a káderpolitikával, amit ez a javaslat kifejezésre juttatott. Szirmairól, Kendéről (mint csoportfőnökről), Saláról, Rostáról, Vértesről (akit különben szintén nem javasoltunk régi helyén való meghagyásra) és Antalnérói kijelentette, hogy szó sem lehet. Néhányról az említettek közül - főként Rostáról és Saláról - olyan éles megjegyzéseket tett, amelyekből következtetni lehetett arra, hogy a kritika jóval meghaladja a szokásos határokat és nemcsak hivatali állásukat nem tarthatják meg alkalmatlanság miatt, hanem politikailag is a legsúlyosabban megbízhatatlanok. Rostát és Salát azóta letartóztatták. Általánosságban Rákosi elvtárs azt a tanácsot adta, hogy minél erőteljesebben vegyünk irányt ebben az ideológiai minisztériumban is képzett munkásokra. Hangsúlyozta, hogy a Rajk-ügynek a tanulságait ezen a téren is le kell vonni és a kulturális élet vezető frontján „őrségváltást" kell végrehajtanunk. Helyeselte azt, hogy használható parasztpárti kádereket akarunk bevonni. Nyomatékosan aláhúzta, hogy óvakodjunk az „ügyes kispolgári zsidó intellektuelektől". Ezekkel - mondotta - legalább ugyanannyi bajunk lehet, mint azokkal az értelmes munkásokkal, akiket be fogunk hozni - azzal a különbséggel, hogy míg a munkáskádereknél néhány évi keserves-verejtékes munka az esetek többségében meg fogja hozni a maga gyümölcseit, addig az előbbi kategóriánál soha nem tudhatjuk, hogy mikor válnak belőlük kémek és mikor teszik tönkre erőfeszítéseinket éppen a pártvonal végrehajtásának az ürügyén. Ez a beszélgetés, amelynek tartalmát közöltem Marcival [Horváth Márton], Orbánnal és Kiss Károllyal, megváltoztatta a helyzetet. Nehezebb helyzet előtt állottunk, de világos szempontok alapján foghatunk hozzá további munkánkhoz. A régi minisztériumot szervező bizottságot nem dolgoztattam tovább. Új szervező bizottságot hoztunk létre, amelyben már nem szerepeltek a régi főosztály-, illetve hivatal vezetők. Ez az új bizottság Csendes Károlyból, a Káderosztály egyik alosztályvezetőjéből, Vásárhelyiből, Berczellerből és Tardos Tiborból áll. (Tardost különben a Te politikai titkárodnak javasolja a Káderosztály, én azonban még nem vagyok egészen meggyőződve a javaslat helyességéről. [...]' A káderek kiválogatása a Káderosztály részéről folyik. Folyhatna persze erősebb tempóban is: éppen most akarok szólni Rákosi elvtársnak, hogy noszogassa egy kicsit őket. A Parasztpárttól kapott négy kádert magam is megnéztem. Ezek közül az egyik: Domonkos volt hajdúmegyei főispán1. A kihagyott részletek a minisztérium szervezeti felépítésének részleteivel foglalkoznak.