Zsidók Budapesten - Budapesti Negyed 8. (1995. nyár)
AZ ASSZIMILÁCIÓ KORA - BÁCSKAI VERA A pesti zsidóság a 19. század első felében
felbátorodva már önállóan is vállalkoztak nagyobb tételek eladására, ezzel azonban olyan vizekre merészkedtek, ahol - ha tőkéjük talán ideig óráig elegendő volt is kellő szakismerettel nem rendelkeztek. Ne feledjük azt sem, hogy a csaló, zugkereskedő minősítés - amely gyakorta elhangzott még a zsidó kereskedők oldaláról is - nem feltétlenül a vásárlók megkárosítását, hanem csupán a kereskedelmi jog, a középkorias testületi szabályok megszegését jelentette. Végezetül: nem csak a kereskedők, hanem üzletfeleik sem átallották csalni. Kiváló példa erre a Figdor Izsák cég esete „több vármegye táblabírájával", Blaskovics Bertalannal, aki úgy akart jobb árat elérni gyapjújáért, hogy a zsákok tetejére szép fehér gyapjút tett, a közepébe pedig rossz minőségűt, piszkosat tömött. Amikor a kereskedő megbízottai megtagadták ennek átvételét és a kikötött ár kifizetését, szolgáival agyba-főbe verette, majd a hajdúkkal a megyei börtönbe záratta őket. Ez esetben a keresztény nagykereskedők, sőt a városi tanács teljes szolidaritást vállalt a zsidó kereskedővel, az utóbbi elsősorban a város bíráskodási jogának megsértése miatt. A nagykereskedői érdekközösség A szolidaritás ez esetben egy neves nagykereskedő fiai iránt nyilvánult meg, és tanújele a nagykereskedői csoportérdek egyre erőteljesebb megnyilvánulásának. A pesti kereskedők már az 1790-es években készített beadványaikban leszögezték, 9. Bácskai V.: A vállalkozók előfutárai. 83-84 hogy a vagyonos, tőkeerős zsidó kereskedőknek meg kell engedni a nagybani kereskedést, ha a megfelelő tőkét és szakképzettséget igazolják, igaz, a verseny csökkentése érdekében ezt ahhoz a feltételhez kötötték, hogy minden családnak csak egy tagja foglalkozhasson kereskedelemmel. Tíz évvel később még határozottabban fogalmaztak: a vagyonosabb és műveltebb zsidó, ha eleget tesz a kereskedelmi törvény követelményeinek, éppúgy közreműködhet a magyar kereskedelemben, mint a keresztény kereskedő. A kereskedelem fellendítésében - úgy vélték a zsidó tőke nem nélkülözhető. Azaz a nagykereskedői csoportérdek már a 19. század elejétől egyre pregnánsabban jelenik meg: betetőzését a keresztény és zsidó tagokat egyesítő Pesti Nagykereskedelmi Testület 1846. évi megalapítása jelenti. 10 A 18. század végétől a még csak kialakulóban levő nagykereskedő réteg öntudata több volt az érdekközösség, összetartozás érzésénél. Keresztény és zsidó tagjait egyaránt erős állampolgári, honpolgári, „citoyen" öntudat jellemezte Ezt az öntudatot az a meggyőződés táplálta, hogy tevékenységükkel és magas adóikkal, vámtételeikkel kiemelkedő szerepet töltenek be az ország gazdasági fellendülésében. A közjó fontossága, az érte érzett felelősség, a teljesítmény rangjának a rendi, születési előjogok biztosította ranggal egyenértékű elismertetése - így foglalható össze az általuk vallott és hirdetett polgári értékrend. Ezen értékek felvállalása és továbbörökítése volt célja a keresztény és zsidó nagykereskedőnek egyaránt. 10. Pólya J. i.m. 46-63.
